Ha a francia Carcariass nevéből kivesszük a „ria” szót/betűket, akkor máris megkapjuk a legendás angol death bandát, akik az újjáalakulásuk óta első nagylemezüket tervezik kiadni idén. Pedig nem a Carcass miatt lettek Carcariass, hanem a Nagy Fehér Cápa, azaz latinul: Carcharodon Carcharias ihlette a zenekarnevet. Annyi közük azért van a britekhez, hogy ők is death metalban utaznak, viszont annak a Death, Cynic, Atheist, Pestilence képviselte technikás ágát űzik. 1994-ben alakultak, és eddig négy stúdióalbumuk jelent meg. A recenzió tárgyát képező Hell and Torment pedig egy két CD-s kiadvány. Az első disc egy az egyben tartalmazza bemutatkozó lemezüket, a Hell On Earth-öt (természetesen újra maszterelték), plusz az újravett Ancestral War demót. A kettes korongon meg ott figyel a második opusz, a Sideral Torment, és néhány dal 2004-es, a franciaországi Orleans-ban készített koncertfelvétele. A dupla album összesen 24 dalt rejt.
És itt álljunk is meg egy szóra! Fémforgácsos pályafutásom során kaptam már többféle, különböző kiállású, a gyári, kereskedelmi forgalomba kerülő CD-hez képest ilyen-olyan eltérést mutató promo lemezt. Van, amikor a kiadó, vagy zenekar egy az egyben fullos, gyári példányt küld, tokkal-vonóval. Ez a legritkább. Gyakoribb, hogy a kiadók a tok kivételével megküldik a szövegkönyvet és a hátlapot is a disc mellé. Digipack kiadványoknál pedig a szövegkönyv+CD a bevett szokás. És természetesen léteznek a papírtokos, vagy 1 lapos booklettel bíró promók. Viszont bármilyen formában is juttassák el hozzánk az adott kiadványt, a zenei tartalom teljessége biztosított. Legalábbis eddig az volt. Ugyanis a Great Dane Records, akiktől kaptunk már nagyon szép, gyári, digipack dupla albumot is, ezúttal a 24 nótát tartalmazó, 2 CD-s Hell and Torment-ből összeállított/összevágott egy 8 dalos promót. És ezen nyolc szerzemény alapján (melyek közül az egyik nem is szerepel a válogatás anyagon) kellene ítéletet mondanom a komplett kiadványról. Talán úgy gondolkodtak, hogy minden ítész ismeri a Carcariass első két lemezét… Sajnos én egyiket se hallottam. Persze egy körülbelüli képet tudok alkotni 8 szám hallatán is, de teljeset nem. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, miszerint a rendelkezésemre álló „alapanyag” segítségével leírom benyomásaimat, viszont nem pontozom a kiadványt. A Hell On Earth-ről két, a Sideral Torment-ről három, míg az Ancestral War demóról egy dalt pakoltak a promo CD-re. Illetve két koncertfelvétel figyel még a korongon, melyek közül a Mortal Climb egyébként nem került fel a Hell and Torment-re…
Ebből a 8 tételből is kitűnik, hogy nagyon tudnak zenélni ezek a francia csókák! Nekem leginkább a basszusgitáros játéka tetszik, sokszor ragadtatja magát többujjas tappingre. A szólógitáros viszont, bár baromi képzett, mégis túl gyakran lövi el a neoklasszikus, skálázós, Malmsteen-i maszlagot. A hörgés se túl nagy szám: egysíkú, kissé erőtlen, de rossznak nem mondanám. És amúgy is egyértelműen alárendelt a szerepe a muzsikusok trükközéseihez képest. Akik alaposan kitesznek magukért, megy a technikázás ezerrel, de megmaradnak azon a szinten, amit még egy átlagos zenehallgató is be tud fogadni. Magyarán: nem csak zenész füllel élvezhető a játékuk.
Nekem az instrumentális szerzemények jobban tetszenek, bár egy karakteresebb, változatos énekhang más dimenzióba tudná röpíteni a vokális dalokat is.
De így, a teljes kép hiányában, egyharmados ismertség mellett nem tudok többet mondani a Hell and Torment-ről. A Carcariass megismerése viszont erősen ajánlott a technikás death híveinek számára, még ha szerintem nem is említhetőek egy lapon a cikk elején megnevezett bandákkal.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.