A Dunakesziben székelő The Konstellation a hazai extrém metal paletta egyik legifjabb titánja, legújabb üdvöskéje. Tavaly év végén jelentkeztek bemutatkozó nagylemezükkel, mely az Order of the Universe címet viseli. Ezt megelőzően két EP-t adtak ki. 2009-es alakulásuk óta átestek néhány tagcserén, de a biztos pont, az alapító (aki eredetileg ha jól tudom projectként indította el a formációt) Oszlár Gergely (Om) gondoskodott arról, hogy a The Konstellation név bekerüljön a köztudatba. Gergely gyakorlatilag a mára stabilnak tűnő felállású zenekar mindenese. Énekel, szöveget ír, zenét szerez, és a menedzselés is az ő nyakába szakadt. Nem mellesleg az Order of the Universe albumot egyedül rántotta össze, azaz nem csak hangját, de hangszeres tudását is latba kellett vetnie. És a végeredményt figyelembe véve azt kell mondjam, nem vallott szégyent. Alapvetően a black és a death szegmensekből táplálkozik a The Konstellation extrém metalja, de egyéb fertőzések is felütik a fejüket.
A srácok nem titkolják, hogy érdeklődésük középpontjában a világ, az űr és az univerzum áll, maga a zenekarnév, és a lemez címe is beszédes, a Kóródi Tamás által elkövetett design, borító pedig csak tovább nyomatékosítja ezt. Mostanában egyre több borítón figyelhetjük meg a szabadkőművesség jelképeit. A Konstellation esetében 100%, hogy ez is a koncepció részét képezi.
A 11 tételből álló korongot keretbe fogja a Makro-és Mikrokozmosz, vagyis a nagy egésztől haladunk a kicsi felé, máshogy fogalmazva az egyetemes, univerzális tartományból eljutunk a kisebb egységekig, akár az individuum világába. Ahogy berobban a Macrocosmos, szinte mellbe vágja az embert a vaskos sound! Vándor Erik (Conan’s First Date gitáros) RX stúdiójában vették fel az anyagot, és Erik, csakúgy, mint saját bandája esetében, ezúttal is kitett magáért! Egyébként némi zenei párhuzamot is felfedezni vélek Conanék és Omék között. A vastag, húsos groove-ok központi szerepet játszanak mindkét horda muzsikájában. A dalt sötét hangulatú, vészjósló zajokkal vezeti le Om, aki már ebben az első szerzeményben bizonyítja, hogy nem egydimenziós énekes. Aztán a Surrounded by Smoke-ban további színekkel gazdagítja a palettát. Az elején a megafonba továbbított dallamos ének, majd később a „robothang” effekttel ellátott dallamok jelzik, hogy kreativitásból nincs hiány! A dal, ezeknek a megoldásoknak köszönhetően fogósabb, mint a kezdőnóta. A death-es riffek, groove-ok ülnek, itt-ott némi cyber-metal hangulat is becsúszik, a la Fear Factory. Jahhh, és ha már szóba hoztam Dinoékat, az Order of the Universe-en sem élő dobos püföli a cájgot, hanem gépi dob szolgáltatja a talpalávalót. De nagyon rendben van a hangzása, természetesen szól, tehát maximum a nagyon vájtfülűeknek lehet csak némi hiányérzete emiatt. A Juggernaut-ban még több énekdallammal operál Om. Amit ének fronton produkál, a lemez egészét figyelembe véve, az Csihar Mesternek is becsületére válna! A technikás, jól megszaggatott, gitársípoltatásokkal megspékelt Creation egy Korog lemezen is jól mutatna ám! A New Horizon-ra készült szöveges video:
Bitang egy nóta ez is: a „válaszolgatós”, csordavokálos refrén és a súlyos, apokaliptikus hangulat az első két Blind Myself lemezt is eszembe juttatta, a középtájt elhelyezett témák meg a Gojira-t. Az olyan sorok, mint: „Ha egy új világot akarsz építeni, el kell pusztítanod a régit” csak tovább fokozzák ezt a világvégi atmoszférát. De nem ecsetelem tovább a benyomásaimat, hisz bárki megtapasztalhatja a Konstellation debüt lemezével való találkozás élményét, hiszen a soundcloud oldalukon hallgatható/tölthető az album.
Én alapvetően egy erős kiadványnak tartom az Order of the Universe-t, viszont úgy érzem nem sikerült minden számból dalt formálni. Vannak egymás után pakolt ütős témák, amikből hiányzik a vezérfonal, így nem állnak össze kerek dalokká. De egy bemutatkozó lemez esetében ez még bocsánatos bűn! Pontosabban fogalmazva: ezen hiányosságok ellenére is élvezhető ez a majd 45 perces minőségi extrémkedés!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.