Egyetemista koromban Veldi Zoltán és Szalai János barátaimnak köszönhetően sikerült alámerülnöm egy olyan szubkultúrába, ami akkorra már nem létezett. Egyfajta időutazást jelentett a dolog, és én is abba a lelkiállapotba kerültem, mint oly sokan azok közül, akiknek valami kimaradt az életéből aktuálisan, de később mégis megélhették – történetesen elképpedtem.
Valahogy a Kispál és a borz révén jöhettek talán képbe a korai nyolcvanas évek hazai új hullám bandái…
– Úgy érzed, különc a Kispál? – kérdezték tőlem. – akkor nem hallottad még a Millfavot pl… Vagy az U.R.H-t, Európa kiadót, Trabantot, Kontroll csoportot, Sziámit, Neuroticot, Tudósokat – illetve a jelen cikk tárgyát képező zenekart – a Bizottságot (eredeti nevén).
Hát valóban, az addig nagyon furának és újítónak hitt Kispál egy csapásra lecsúszott a kommersz deviancia skatulyába, hiszen fent említett barátaim, akik a helyzeten sürgősen változtatni kívántak, betettek néhány KAZETTÁT a MAGNÓBA. Ezeken a kazettákon voltak olyan hanganyagok is, melyek soha nem is jelentek meg sehol, csupán koncerteken rögzítették ismeretlen, névtelen arcok, majd a huszonharmincadik átmásolás után sikerült azokat Jánosnak megszerezni. Az, hogy szarul szóltak egy nagyon finom kifejezés.
Abban az időben azt hitte ef Zámbó István, aki basszusgitáron tevékenykedett itt, hogy a „bizottság” szó kiváló ingyen reklám lesz nekik, merthogy minden újságban, hírben, a tévében és a rádióban is lépten-nyomon a „bizottság” szóba lehet botlani. A politikai vezetésnek viszont nem tetszett a dolog, így utasítva lettek a névváltoztatásra. Az azonban nem igaz, hogy egy rövid ideig „központ bizottság” lett volna a nevük. No mindegy, ha nem lehet az, gondolták, akkor legyen Albert Einstein Bizottság.
A zenekart Waszlavik Gazember Petőfi Velorex Sámán Szabadcsapat Ullmann Mónika László Lovag alapította meg (billentyűn játszott), majd a klasszikus felállásban szerepelt még Wahorn András (szaxofon, ének), ef Zámbó István (basszus), Bernáth(y) Sándor (gitár) és fe Lugossy László.Egyéb tagokkal kiegészülve-megerősítve (meggyengülve) ez a különítmény gyakorlatilag szétbombázta, letarolta, megsemmisítette az addig felépített zenei értékeket, bár azt nem mondanám, hogy a hazai művészeti életre rossz hatással lettek volna.
A művészet eszközeivel egyébként nem ez volt az első találkozásuk, hiszen egy feltőművész baráti társaság volt igazából ez a négyes, azóta jelentős díjak (Munkácsy Mihály-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, Érdemes művész…) tulajdonosai.
A Jégkrémbalett felvételei idejére viszonylag ismert együttesként működtek, és innentől kezdve nem is szaporítanám a szót, hiszen a privát rocktörténet sorozat keretein belül nagyszerűen elmondják maguk Wahornék az események lefolyását.
Úgyhogy jelen írásom legyen inkább egy dokumentumfilm ajánló…
A lemezt meg nem lehet elmondani.
Hallani kell…
„Egyszer mellémfeküdt egy tűnődésharapásokkal tetovált kényszerzubbony-regény. Azóta bőröm felszíne negatív tükörradír”
Film is készült, Jégkrémbalett címmel 1984-en 800 ezer forint költségvetéssel, Wahorn rendezésében…
Privát rocktörténet – A.E.Bizottság:
Fekete krém:
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.