Egyetemista koromban Veldi Zoltán és Szalai János barátaimnak köszönhetően sikerült alámerülnöm egy olyan szubkultúrába, ami akkorra már nem létezett. Egyfajta időutazást jelentett a dolog, és én is abba a lelkiállapotba kerültem, mint oly sokan azok közül, akiknek valami kimaradt az életéből aktuálisan, de később mégis megélhették – történetesen elképpedtem. Valahogy a Kispál és a borz […]
Tovább »
