Két éve az amerikai prog. rock banda kezünkbe/fülünkbe adta az „Audio-kalauz a boldogsághoz” első fejezetét. A valóban előremutató, színes, ötletes lemez szolgált egy technikai jellegű érdekességgel is: olyan, tudományos alapon kikísérletezett hangokat pakoltak a dalokba, melyek boldogságérzetet keltenek az emberekben. És már akkor lehetett tudni (ha másból nem, a címből), hogy érkezni fog előbb-utóbb a második rész is.
De arra a JOLLY tagjai sem gondoltak, hogy talán saját maguknak lesz legnagyobb szükségük a zenéjükből áradó boldogságra, hogy feledni tudják azt a csapást, amit a Sandy hurrikán okozott számukra. Anno mi is hírül adtuk, hogy Sandy őket sem kímélte, és totálisan elpusztította dobosuk Louis Abramson kéróját, ami egyben a csapat próbatermeként is funkcionált, sőt a stúdiójuknak is az adott otthont. Ezek után kérdésessé vált az új album befejezésének/megjelenésének időpontja, és a lengyel prog. zseni, Riverside-dal való közös turné is. Ezért a banda indított egy adományozó/segítségkérő oldalt, és ennek, pontosabban a barátok, rajongók, támogatók hozzájárulásának köszönhetően március 4-én napvilágot látott az Audio Guide to Happiness (Part II), és a Riverside turné is megvalósult!
Mondhatni, happy end…
Rögtön a nyitó tételnél rá fog jönni az is, aki nem hallotta az első részt, hogy itt bizony folytatásról van szó. Hisz a már ismerős női hang tájékoztatja a hallgatót arról, hogy az Audio Guide to Happiness második részét hallja, de ha nem ismeri az elsőt, akkor fülelje meg azt, mielőtt ennek nekiállna. Egy kis önreklám, ugyebár… 🙂
Mert régóta tudjuk, hogy a jó bornak is kell a cégér!
Márpedig a JOLLY muzsikája olyan, mint a jó bor!
Az első ízlelésnél is érezni, hogy nem átlagos, de a hosszasabb kóstolgatás tárja fel az igazi értékeit/rétegeit. A Firewell-ben például kimondottan kemény, brutál riffeket zúdít ránk Anadale, és a vége felé egy hangulatos szólót is megereszt. Amit pedig ének fronton művel, az újfent ultrazseniális! A leheletfinom témákon át a rekesztős, ordítós vokálizálásig terjed a skála, bár az utóbbiból csak mutatóba kapunk itt-ott egy kis adagot. De azt mondom, aki így tud énekelni, mint ő, az ne extrémkedjen, hanem szárnyaljon, simogasson a hangja!
A You Against the World tuti sláger, még egy kis reggae-es lazulást is tartalmaz.
Madárcsicsergéssel, akusztikus gitárral kezd a gyönyörűséges, igazi „feelgood” Aqualand and the Seven Suns, aztán Anthony fretless basszusa kényezteti tovább fülünket, lelkünket. Olyan pulzálása van ennek a nótának, hogy szinte érezni ahogy a hűs habok elringatják testünket. A klipesített Dust Nation Bleak Deftones rokon riffel operál, egyértelműen a metalosabb számok közé tartozik. Néhol olyan pusztítást végez, mint Sandy!
A Golden Divide egy visszafogott, jazzy darab, Anadale vibratokkal felturbózott énekével. Általában nem komázom, ha valaki túl gyakran alkalmazza a vibratot, vagyis a szóvégi hangrezegtetést, de neki kifejezetten jól áll! Mint ahogy Mike Patton-nak is!
Vagy épp Oláh Szabinak…
A rövid Lucky meg egyenesen világsláger!
Joe szintije teljesen popos jelleget kölcsönöz a dalnak, a hossza is igazi rádiós hossz.
De úgy érzem, nálunk mégsem fogja játszani egyik adó sem…
Bárcsak ne lenne igazam!
A Despite the Shell-be pedig milyen frankó gitárszólókat applikált már Anadale!
Merengésre késztet az intim, bensőséges atmoszférát teremtő, bárzene-jellegű, majd kelta-folkba váltó As Heard on Tape, Louis érzékeny, puha cinezéseivel.
A „Nagy Utópia” egy játékos szerzemény, melyben feltűnnek a gyermeki öröm hangjai is. Jahhh, és Anadale „dirarirázása” sem veszített fényéből az előző rész óta!
A végére viszont megcombosodik, bemetalosodik a nóta.
A „recepciós hölgy” mondata zárja az audio-kalauz második, és gyaníthatóan utolsó részét. Legalábbis ez a kijelentés arra utal, hogy a küldetés teljesítve: „Gratulálunk, most már boldog vagy!”.
Legyen ez az én végszavam is!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.