Talán sohasem ismerkedtem volna meg a cseh Draco Hypnalis zenéjével, ha legújabb alkotásuk nem szerepel a Deverheard Distro promo-kínálatában…
Pedig öreg hiba lett volna kihagyni a trió tavalyi, sorrendben 3. nagylemezét!
Ugyanis a Balance of Moments egy igen különleges album.
A srácok muzsikája a neoklasszikus, progresszív death/black metal határmezsgyéjén lavírozik, de én azt mondanám, hogy olyan, mintha klasszikus zenét játszanának, csak a hangszerparkba véletlenül bekeveredett egy torzított gitár…
Na meg ugye némi extrém ének…
A komolyzenei jelleget az olyan dalcímek is alátámasztják, mint Shostakovich, Étude Variable.
Már a nyitó, We Are Only Dewdrops-ban komoly szerepet kap a hegedű, amit egy vendégmuzsikus szólaltat meg. Tetszetős szerzemény ez, váratlan váltásokkal, pár másodperces dallamos ének is befigyel. A hegedűs hölgy pedig olyan témákat húz, amik egy After Crying lemezen is jól mutatnának! De figyelemre méltó a zeneszerző, gitáros, programozó Mira billentyűjátéka is! Elvileg a dobot is ő programozta, bár a bookletben fel van tüntetve vendégként egy ütős…
Lényeg a lényeg, nagyon rendben van a hangzása, akár mű, akár élő!
A már említett, instrumentális Shostakovich egy még After Crying-osabb kompozíció.
A Beyond the Bent Seas a lemez leghosszabb tétele, és eléggé összetett, ahogy egy 8 perc fölötti szösszenethez illik. A fogós, szinte heavy metalos főtéma/riff roppant melodikus, de teret engednek basszusgitárosuknak, Ivoš-nak is. Az Étude Variable szintén ének nélküli, jófajta szaggatásokkal operáló darab.
Kissé hisztérikus, de mégis dallamos ének, vagy inkább dallamos narráció hallható a Perceive the Shadow Spears-ben, meg egy vissza-visszatérő nagyon hangulatos akusztikus gitáros leállás. És egy rövid, de jófajta gitárszóló. Jahhh, igen! Ők nem azért titulálhatók neoklasszikus bandának, mert a dalaikat telepakolják skálázós virgákkal, a lá Malmsteen, hanem azért, mert olyanok a szerzeményeik, mintha egy nagyzenekarra hangszerelték volna őket.
Nálam nagyon betalált ez a 45 perces korong, tele van érdekes, váratlan megoldásokkal.
Szerintem a kortárs extrém klasszikus zene kiemelkedő alkotása a Balance of Moments.
Aki kedveli a különleges, nem teljesen egyértelmű muzsikákat, az feltétlen tegyen velük egy próbát!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.