Hyperial
Industry

(Szerzői kiadás • 2012)
Győr Sándor
2013. április 6.
0
Pontszám
-

Tavaly augusztus végén jelentette meg új, hat számos EP-jét a lengyel Hyperial. Az öttagú csapat magát az eklektikus metal kategóriába sorolja. Lelkük rajta, van is ebben igazuk.

A zenekart 2006-ban hívta életre a Grochu (ének, gitár), Kula (gitár, vokál), Artur (bőgő) és Aneta (billentyű, sampler) felállású négyes, mely a dobos Shpagat csatlakozásával vált teljessé. Így vették fel 2007-ben az első demojukat The Eternal Paradise of the Illusion címmel.
A demón szereplő két nótát (a címadó és a The Way of Realization) egyébként a jelen írás tárgyát képező Industry EP-re újra fel is vették, de erről majd a maga idejében.
A bandából 2009 táján kivált Shpagat, majd rövid időre csatlakozott Karol, akivel a 2010-es Septical Visions album készült. Tavaly júniusban érkezett a helyére Bocian, akivel rohamempóban összepróbálták és rögzítették az EP-t, amivel kiadót keresnek.

S, hogy milyen is valójában ez az ún. eklektikus metal?
Az alap véleményem szerint a Fear Factory. Ezek mellé van gothic (Paradise Lost, Moonspell) változatos death metalos vokalizálás, aztán érezni némi Samaelt. Meg bújkál még itt-ott thrash hatás is.

Hyperial - Industry (Official music video HD)

Ami számomra tetszetőssé tette az egyébként nagyon rendben lévő borítóval ellátott minialbumot, az a jól adagolt indusztriális hatás, ami szervesen (bár ez elég ellentmondásosan hangzik így) épül a nótákba. Nem lehet azt mondani, hogy valami újat találtak volna fe, de az elődök nyomán próbálnak haladni, s úgy érzem sikerrel is teszik. Talán, ha Aneta is hallatná a hangját egy-két helyen az lendítene dolgon.
A zene és a dalok címei gyanítom a szövegek is az elgépiesedett, elidegenedett világ gondját-baját taglalják, ami ugye megint csak nem hat az újdonság erejével.

Nehezen tudnék számokat kiemelni, de a címadóban a thrashes vokalizálás, a demós The Eternal Paradise of the Illusion-ban a Slayer-es megoldások érdemelnek említést.
A hangzás nagyon jó, sőt a kiválónak is nevezhetem, igaz a Fear Factory-nál megszokott dobhangzás nem hoz újat. Az elektronika tetszik, leginkább jól kiemeli a hangulatot, bár erre sem lehet újdonságként tekinteni. A teljes lemez meghallgatható: