A Soundcloud oldalukon teljesen meghallgathatóvá tett 12 számos, valamint egy introval ellátott A Darker Shades Of Blues album az osztrák csapat bemutatkozó lemeze. A 2006-ban alakult zenekar ez előtt csupán egy The EP-nek keresztelt demoval rendelkezett.
A banda története során volt néhány tagcsere, mire kialakult a mai, az albumot elkészítő felállás, de erre nem vesztegetném a szót.
Az ötös különlegessége – mert valljuk be, nem igazán megszokott -, hogy Maria-Beate Landl személyében egy hölgy ül a dobok mögött. Ráadásul nem is akárhogyan teljesít, elég csak a The Theft Of Time-ban bemutatott duplázós témát meghallgatni.
A banda a CD mellé pakolt infolapon elég jól meghatározza saját stílusát, azaz a blues gyökerektől az időtlen rockon át a metal mestereitől tanultakig terjed a paletta. Érzek még egy adag beleszarós rock&roll hatást, nyakon öntve némi sludge-dzsal, de találni déli meg country beütést is, ahogy a hazai HAW-nál. Csak míg Makó Dávidéknál a bendzsó, itt a steel gitár és a szájharmónika hozza ezt (lásd Coming Down).
Hogy segítsek azoknak is hova tenni a csapatot, akik ezt zenekarnevek által tudják/szeretnék megtenni, akkor néhány a teljesség igénye nélkül: C.O.C. (Deliverance/Wiseblood korszak, csak a Lowbau még kevésbé fogós dalokat ír), Crowbar, s természetesen a Black Sabbath (a címadó nóta például), de másnak talán mások jutnának eszébe.
Az egyéni teljesítményeket tekintve, megállapítható, hogy DeGuyten vokalizálása erőteljes, nyers, inkább üvöltés azonban, mint klasszikus értelemben vett éneklés. De illik a zenéhez, igaz némi változatosságot még jó néven vettem volna. Ezzel az orgánummal és stílussal egy thrash bandában is megállná a helyét.

A gitárosokat –
Wolfgang és
Franz-Martin – csak dicsérni tudom, változatos témákat pengetnek, ha kell reszelnek, ha viszont a hangulat úgy kívánja, akkor dallamokat, akkordokat hoznak. Ezen kívül
Wolfgang szájharmonikán,
Franz-Martin pedig orgonán is zenél, s teszi teljesebbé az élményt.
Beáról már szóltam , így a ritmusszekció másik feléről, azaz a bőgős
Rolandról kell szót ejteni. Őt csak nagyon odafigyelve vagyok képes kivenni, akkor viszont meg kell állapítanom, hogy igencsak feszesen játszik. Nem véletlen hát a tömény alap.
Ezt a hangzás esetében is elmondhatjuk, a dicséret a csapaton kívül a felvételt készítő Norbert Leitner, Daniel Felllner párost is megilleti.
A lemez kiállítása, a booklet egyszerűségével hódított meg. Digipakot érdemelne véleményem szerint.
Ha erre járnak – amire magyar kapcsolataik, illetve szándékuk szerint van is esély – én tuti nem hagyom ki, de addig is időről-időre pörög az A Darker Shades Of Blues.
Megtekintések: 35