Szerintem nem csak nálam van úgy, hogy az átlagosan jó lemezekről esik leginkább nehezemre írni… Miért is?
Mert egy kimagasló alkotásról könnyű megfogalmazni, hogy mitől olyan, amilyen. Ugyanúgy egy általam gyengének tartott albumról is simán meg tudom fogalmazni, hogy miért érzem kakinak. De az átlagos muzsika/korong…
Na, az kemény dió!
És ezzel le is lőttem a poént, ugyanis egy (a nevüket kivéve) teljesen átlagos rockbandát ismertem meg az olasz trió személyében.
Alapvetően tök jólesik hallgatni Global Revolution című debütáló lemezüket, és míg szól még a léggitár is előkerül, sőt jár kezem-lábam. Viszont miután meghallgattam, egyetlen porcikám sem kívánja újra elindítani a tucatnyi dalból álló csokrot…
Pedig korrektül, és hitelesen tolják a rockot! (hogy egy kis kínrímet is becsempésszek ide!)
Olyan csapatok hatottak rájuk, mint Led Zeppelin, Deep Purple, AC/DC, Guns ’n’ Roses, stb. és ez a befolyásoltság érződik is a nótáikon.
Loris Marchiori ízesen penget, az énekhangja pedig többször is megidézi Axl-t, vagy épp Steven Tylert. Jahhh igen, van itt Aerosmith-feeling is dögivel!
A legtöbb szerzemény ez a laza, bulizós, boogiezós fajta.
Ebből a szempontból szívesebben hallgatom az „Globális forradalmat”, mint szélespittyűék utóbbi jó pár lemezét, amiken a heroikus, bugyinedvesítő pop-balladák dominálnak.
Bár az olyan számokkal így sem tudok teljesen kibékülni, mint az ironikus Go to Gay Pride.
Amiben ugyanúgy megvan a slágerpotenciál, mint szinte az összes dalban.
Csak hát ott motoszkál bennem a „hallottam már ezt másoktól sokszor, és ettől valamivel jobban” gondolat…
A Her Love Is Stronger Than My Pain refrénjének énekdallamát speciel Meat Loaf-tól.
Ettől függetlenül, vagy épp ezért nagyon is tetszik!
A Too Late riffje meg kutya legyek, ha nem a Breaking the Law fő témájának átvariálása!
Ezzel együtt a kedvenc tételemmé nőtte ki magát.
A Before Sweet aztán megmutatja, hogy élőben tutira magával ragadó a Ratzmataz!
A Sweet Lady-ben meg durván Axl-es, sivítós, „lálálálázás” hallható.
Hogy a záró, lírai Priscilla még erre is rátetézzen.
Olyan, mint egy „Guns ’n’ smith” öszvér!
Kétségtelenül szórakoztató a Global Revolution, és ennek a stílusnak ez a legfőbb funkciója. Szóval a célját elérte a fura nevű digó trió!
Mert kötve hiszem, hogy világot akartak váltani ezzel a koronggal…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.