A Naam zenekarral eddig elkerültük egymást, de a közelgő koncert ráirányította a figyelmem a Brooklyn-i csapatra. Kezdjük is talán a bemutatással.
2008-ban alakult a négyes (John Bundy – basszusgitár, ének, Eli Pizzuto – dob, Ryan Lugar – gitár, ének, John Weingarten – billentyűsök) önnön stílusát modern psychedeliaként, kedvenc adatbázisunk (Metal-Archives, mi más) viszont doom/stonerként határozza meg. Azt kell mondjam, mind megállja valamelyest a helyét, s az igazság valahol ezek metszéspontján van. A banda ezen írás tárgyát követően még ugyanabban az évben kijött a bemutatkozó nagylemezzel is, aminek nemes egyszerűséggel csak a Naam nevet adták.
Az biztos, hogy hisznek a folyamatos jelenlétben, mert 2011-ben és 2012-ben is jelentkeztek egy-egy EP-vel. Előbb egy két számot tartalmazó Nirvana Covers-re hallgató anyaggal (a Drain You és a Pennyroyal Tea hallható rajta), majd ezt követően a The Ballad of the Starchild anyag jött ki. Ezen mutatkozott be a billentyűs John Weingarten. Ezeket ugyan nem ismerem, de a Kingdom alapján érdemes egy kis energiát a keresésbe fektetni úgy gondolom.
A három számot rejtő Kingdom c. EP-jük 2009-ben jött ki. Ez volt a csapat bemutatkozása, s meg kell hagyni, erősre sikerült. Nem is csoda, hogy ez az anyag mára már csak digitálisan szerezhető be, a bakelit változat elfogyott. A friss anyagról, a hamarosan érkező Vow-ról, majd boymester kolléga tollából fogtok olvasni nemsokára.
Az EP hossza bő 23 perc. Tehát nem rövid témákkal van dolga annak, aki belemerül Naam-ék világába. A kislemezt záró címadó tétel kiteszi az anyag felét, de a legrövidebb szám, a nyitó Skyling Slip is öt perc fölötti.
A zenét leginkább a Kyuss-hoz hasonlítanám annyi kitétellel, hogy az énekesek (abban, hogy hol énekel Bandy és hol Lugar bizonytalan vagyok) hangja nekem jobban fekszik, mint John Garcia-é. A bőgő hangzása viszont egyértelműen a desert rockereket idézi számomra. A dal második felében megjelenő billentyűsök a pszichedelia felé billentik a mérleget.
Ez a hangulat aztán megmarad a továbbiakban is. Természetesen nem maradhat el a Black Sabbath nevének emlegetése sem, de véleményem szerint Iommiékon túl Hendrix és a Led Zeppelin emlegetése sem hülyeség velük kapcsolatban. Hogy csak a legnagyobb neveket említsem.
A Fever It Fire-ban énekileg már nem kizárólag Garcia ugrik be, sokkal inkább Robert Plantet érzem dominánsnak. Nyerő párosítás! Itt a bőgő sem annyira hangsúlyos, mint a kezdő dalban, de nem is szorul háttérbe. Sokkal fontosabb, vagy inkább jobban előtérbe kerül a gitár.
A címadó tétel a maga majd’ tizenkét percével a pszichedelia előtt adózik. Biztosan erős fűszag terjenghetett a próbateremben, amikor megírták. A Kyuss-tól megszokott sivatagi feeling is érzik, de elkalandoznak még erre-arra. Például ősrock, de akár okkult rocknak nevezhető fordulatokat is hallani vélek. Tud valamit ez a négyes, ami miatt szerintem érdemes június 7-én a Trafik klubot meglátogatni.
De erről meggyőződhettek, hisz meghallgatható a teljes EP:
<a href=”http://kingdomofnaam.bandcamp.com/album/kingdom-ep-original”>Kingdom EP (original) by Naam</a>
Amit mindenképp kiemelnék még az a borítógrafika. Ez a kép, az angyallal, ami a völgyben lévő város felé irányít egy másik alakot valahogy eltalálta a lemez hangulatát, erősíti azt.
A másik pedig, a a dalokhoz maximálisan passzoló, jó vastag analóg hangzás. Ha élőben így szólnak, azt hiszem maximális élményben részesítik és messzire repítik a közönséget. Hát még, ha megfelelő fényekkel fokozzák a hatást!
A banda felkerült a megnézendő csapatok listájára. Javaslom nektek is!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.