Jex Thoth–ra sokan várunk!
Ez vonatkozik (a polgári nevén) Jessica Bowen énekesnő bandájának új lemezére ugyanúgy, mint a Pünkösd hétfő esti Trafik Klubos fellépésükre. Igaz, csak mostanában kezdtem elmerülni a világukban, s még véletlenül sem merném kijelenteni, hogy szakértője lennék a diszkográfiájuknak. Így az új lemezt is inkább csak önmagához, mint a korábbi munkáikhoz mérten próbálom bemutatni.
A két albumon túl persze voltak egyéb kiadványaik is – split a Pagan Altar-ral 2007-ben, majd két EP (Totem – 2009, Witness – 2011) -, illetve Circles címmel az albummal egy időben is érkezik egy EP-jük.
A stílusukat leginkább pszichedelikus rock jelzővel érdemes illetni, jó sok doom elemmel kiegészítve.
Bár a friss anyagon mintha egy leheletnyivel inkább a pszichedelia került volna előtérbe, s a doom hatások, ha nem is szorultak a háttérbe, de mindenképp azt kell mondjam kevésbé hangsúlyosak (bár ellenérvként ott a The Divide, ami akkora Sabbath, hogy na). De szerencsére ez nem vált az anyag kárára.
Az biztos, hogy megérte a három (öt, ha a debüt lemezt vesszük figyelembe) év várakozás. A kilenc tételes Blood Moon Rise, hasonlóan a korábbi kiadványokhoz, teljesen felismerhetően Jex Thoth-os zenét rejt bő háromnegyed órában. Ennek oka nyilván Jessica hangjában, énekstílusában (is) keresendő. Meg abban, hogy Grim Jim kiválása után ő a dalszerző is a bandában.
Azért a javukra írom, hogy a banda a letisztult dalszerkezetek felé mozdult el. Nincs olyan öncélú, itt-ott káoszba hajló jammelés, mint a 2009-es Totem EP-t záró Tauti-ban hallható. Mondjuk ez azért korábban sem volt igazán jellemző rájuk.
Amit viszont némileg újdonságnak értékelhetünk, az a space-es témák megjelenése.
A dalok hossza változatos, van itt alig egy percet átlépő, az újkori Anathema-t idéző téma az And The River Ran Dry képében, melyet inkább introként tudok felfogni a szomorkás, mélabús Keep Your Weeds előtt. Ez szintén a kevésbé kifejtős dalok közé tartozik amúgy.
Az is újdonságnak számíthat még talán, hogy a záró Psyar-ben vonósokat is használnak, s milyen jól teszik. (Lehet hülyeség, de mintha a My Dying Bride-ot idézné a dal…)
A borító talán az eddig legjobban sikerült munkájuk, egészen pontosan ez is Jessica keze munkáját dícséri. Nekem legalábbis ez tetszik leginkább.
Most már csak néhány nap és élőben is jöhet a találkozás.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.