Nem tudnám biztosan állítani azt, hogy pozitív a sok, manapság megjelenő Watain/Marduk egyvelegek kopija. Egyrészt természetesen jó dolog, hogy továbbra is megmarad a black metal szubkultúra, és haladnak a jobbnál jobb előadók, másrészt furcsa ez a rengeteg hasonló banda, már-már meg sem lehet őket egymástól különböztetni. Mindenesetre az Ars Macabra olasz csapata az idei, III névre keresztelt albumával nagyot szólt, az egyszer fix.
A banda ’98-ban materializálódott, s a római urak egy az egyben az újhullámos black-et tűzték lobogójukra. Csudajó minőség, változatos tempó- és riffgyűjtemény jellemzi első körben az új anyagot. Semmi cicó, nincs intro; rögtön bele a közepébe a Cursed Paradigmal. Már itt is több, komplex megoldást lehet hallani a számszerkezetben, némi Dissection-ös akusztikus elemmel fűszerezve. Nekrom énekes úr hangja annyira rekedtes, annyira nyers, hogy szinte csodálatra méltó, hogy ilyen hangszálakkal valaki értelmezhető hangot adjon ki magából.
A Fire of Seraphim, illetve Cerum Luciferi (amiről akaratlanul is a Watain-féle Casus Luciferi jutott azonnal eszembe) folytatja a kedélyek borzolását, továbbá felvonultatja a blast-beatek, lassabb, illetve középtempók tökéletes összegyúrását. Szerencsére minőségileg is úgy szólal meg az összes szám, hogy ne érezzük, ez most valami dohos, földalatti, szupertitkos helyen készült, nulla hangmérnöki tudással. Még szerencse, hogy az Odium Records ilyen remekbe szabott legényekkel dolgozik együtt, mint az Ars Macabra, hisz ebbe tényleg érdemes befektetni, van jövője.
Számomra az Illuminati volt az egyik kedvenc a lemezen, a kissé Mayhem – Crystallized pain in Deconstruction-ös indulásával. A továbbiakban ugyan semmi köze a már említett számhoz, viszont brutalitásban leköröz sok, nevesebb zenekart is. Itt is hallható az egyre sűrűbben betűzdelt akusztikus elem, természetesen a lassabb tempó alatt, míg a gyorsításoknál főleg a brutális, ámbár dallamos megoldásokat fülelhetünk meg. Látszik azért, hogy nem ma kezdték a srácok a szöveg-, illetve zeneszám írást.
Kifejezetten tetszett a kizárólag nyöszörgéseket, horrorisztikus, túlvilági hangokat felvonultató instrumentális Deneb (Alpha Cygni). Egy az egyben el tudtam képzelni egy intronak, ahogy a tagok bevonulnak a színpadra és elkezdődik a pusztítás.
Szerencsére egységes az anyag, így nincsenek durván kirívó számok, amik ne illenének bele az összképbe. A Thanatos Projection, Manifestation of the Curse, illetve az utolsó, With Fires of Titan névvel bíró tételek is követik az előzőleg már megszokott hangulatot, érzésvilágot. Ezekkel együtt közel 50 percig kaptuk a brutális inputot hallójáratainkba, és elhihetitek, egyhamar nem is távozik tudatalattitokból a számok megannyi, kellemesen gonosz riffje.
Nálam maximum pontot kap a III, kiváló anyag, erre okkal lehet büszke az Ars Macabra. Csakis ajánlani tudom.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.