Egyszer volt, hol nem volt, hozzám került egy nem túl bíztató nevű zenekar első albuma, a Nojev Let. Szerencsére az elmúlt néhány hasonló esetnél itt kicsit virágosabb a helyzet info terén, mert nekik még honlapjuk is van, nem úgy kell összevadászni róluk a kósza pletykákat.
Szóval a Motherpig egy boszniai-horvát-mexikói formáció. A kezdet kezdete úgy 2004-re tehető, mikor is ezen országok valamelyik balkánibbjában a későbbi tagok addig hallgattak black/death metalt és grindcore-t, míg feltámadt bennük a vágy, hogy ők is hozzátegyenek az emberiség kulturális örökségéhez valamicskét. A megvalósítás megkezdése eltartott egy darabig, míg 2007-ben kialakult egy használható és koncertképes zenekari felállás, ami rögtön bizonyított is év végén egy számomra kicsit fura összetételű eseményen, a bosnyák black metal istenek, a KRV (gondolom mindenki ismeri őket) és jazz/rap csapat Tread and The Psychoacoustics előtt.
A siker nem is váratott magára sokáig, mert Szarajevóban már a Napalm Death előtt is felléptek, illetve volt egy európai turnéjuk is, zenéltek Ausztriában, Horvátországban, Csehországban, Németországban, stb., szóval az én előzetes várakozásaimat már biztos felülmúlták. Mindezt egyébként mindenféle tagcserék némiképp beárnyékolták, de 2011-re egy véglegesnek tűnő trióvá váltak, és kiadták a Nojev Let-et, ami ha Google Translator nem ver át, akkor struccrepülést jelent.
De mit is játszik ez a Motherpig úgy egyébként?
Hát mocskos, őszinte rock’n’rollt, leginkább Motörhead módra. Teszik mindezt anyanyelven, és olyan igazi balkáni recsegős-borzalmas hangzással. Egyszerű, fogós témák, (amelyek közül a gitárt kiemelném, mert néha egészen jópofa témákat hoz az Atlija nevű fiatalember) valószínűleg nagyon megmondós szövegek követik egymást, amit sajnos nem értek, de úgy képzelem, élőben egész hatásosan működhet a dolog.
Vannak ilyen kifejezetten koncertekhez való pörgős darabok, mint a Sudbina, amiben időnként a „qrva” szót vélem hallani, és szerintem nem is tévedek nagyot (egyébként ez a személyes kedvencem); illetve a kicsit lassabb, a szövegre építős nóták, mint a címadó vagy a Krv Jeste Voda, amik erősítik azt a gyanúmat, amit a kicsit elvont borító is, hogy a Motherpignek volna valami mondanivalója, csak érteni kellene.
Mit is mondhatnék, nem éreztem se egyedinek, se valami hatalmas minőségnek, amit ezek a balkáni srácok nyújtanak; valószínűleg nagyon a kitörésre se kell számítaniuk ebben az életben, de szerintem nem is ezért csinálják a dolgot. Ha egy szóval kellene jellemezni, amit itt hallottam: szórakoztató.
És mindez meghallgatható a zenekar honlapján és bandcampen, az itt közzétett video viszont nem a lemezről származik, hanem az említett 2009-es Európa-turnéról, de nagyjából ízelítőt ad a zenekar munkásságából, úgyhogy jó szórakozást hozzá; és amennyiben valaki belészeret, elárulom, hogy 2013-ban jelentkeztek már egy újabb anyaggal is..
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.