Az orosz Wine From Tears neve akár még Jézus egyik csodájára is utalhat, hisz a könny is víz, csak épp sós…
Új, sorrendben második nagylemezük címéből pedig az általuk játszott muzsika stílusára lehet következtetni.
Glad to Be Dead.
Ugye nem hangzik AOR-osan, glam rockosan?
Viszont illik egy doom-death-gothic koronghoz.
És lőn világosság (vagyis inkább sötétség): valóban ezt a műfajt űzi a samarai gárda.
Lássuk van-e rá esély, hogy Samara városáról a Lada mellett a Wine From Tears is beugorjon!
Szerintem van!
Bár nehéz ebben a stílusban maradandót, unikálist alkotni, mégis jobbnak érzem az orosz ötöst az átlag doom-death-gothic csapatoknál. És ezzel az opusszal talán a kiadójuk istállójába tartozó több tucat, ezen szcéna keretein belül alkotó banda közül is sikerül kiemelkedniük…
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a Glad to Be Dead dalait, akkor az mindenképp a SZÉP lenne. Még az énekes/gitáros Alexey Nesterov mély hörgésére is bártan rá merem mondani, hogy szép! A tiszta/dallamos énektémái pedig sokszor egyenesen gyönyörűek!
Csakúgy, mint a másik bárdistával, Alexandr-rel elővezetett riffjei, harmóniái, szólói.
Sem zenei, sem hangulati szempontból nem tudok belekötni az itt hallottakba.
Szerencsére nem ragadnak le a végtelenül lassú tempóknál, ügyes váltásoknak lehetünk fültanúi. Igor több alkalommal is használatba helyezi a duplázót, Denis basszusfutamaira pedig érdemes külön figyelmet fordítani!
Billentyűs fronton váltás történt a debüthöz képest, Yevgeniya Nesterova tölti be a posztot, aki elődjével ellentétben nem hallatja hangját. Azért nem kell teljesen nélkülöznünk a női éneket, ugyanis a záró, és egyben legtempósabb tételben Elle Fatihova dalolászik nekünk.
Egyébként sikerül azt a bravúrt véghezvinniük, hogy ahelyett, hogy csökkenne az elejéhez képest a dalok színvonala, inkább nő. Vagyis nem lövik el a puskaport a kezdő 3-4 számban, hanem a lemez második fele erősebb az elsőnél.
A Like a Fallen Leaf refrénje például bődületes.
Meg nagyon ismerős is valahonnan…
A 10 perc fölé kúszó The Light at the End of the World-ben pedig olyan tökéletesen felépített, meseszép gitárszólók vannak, hogy a könnyem is kicsordul tőlük!
Természetesen érződik az olyan stílusalapító atyák hatása, mint Paradise Lost, My Dying Bride, de kapcsolódási pontként megemlíthető a Draconian neve is.
Akárhogy is, a Glad to Be Dead egy kifejezetten minőségi anyag, a stílus hívei körében komoly elismerést arathat. De bárki tehet vele egy próbát, aki nem ódzkodik a hörgéstől, és szereti a szépet!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.