Mielőtt még valaki hangos örömujjongásba kezdene, gyorsan lehűtöm a kedélyeket: nem, ez nem az új Pandemonium album! Hanem a lengyel (bizonyos körökben kultikusnak számító) brigád 1994-es bemutatkozó lemezének újrakiadása.
De nem az a fajta, ami újrakevert, felturbózott, korszerűsített hangzást kapott.
Ez esetben az Old Temple érintetlenül hagyta a soundot, viszont kibővítette a szövegkönyvet, azáltal, hogy több, a ’90-es évek elején, ilyen-olyan lengyel fanzine-ekben megjelent interjúkat applikált a dalszövegek közé. És létrehoztak egy kézzel sorszámozott, de nem limitált kiadást. Amely szériából én a 226-os számút kaptam kézhez.
A Pandemonium (akik 1995 és 2004 között Domain néven futottak, igaz nagylemezt nem jelentettek meg ez idő alatt) saját meghatározásuk szerint sátánista dark metalt játszó alakulat, de a Metal Archives black/death-ként könyveli el őket.
Én nagy adag thrash-t is hallok, de nem a gyors, kapkodó riffek, sivító szólók jellemezte fajtából, hanem a középtempós, gonosz atmoszférájúból.
A muzsikához pedig teljesen jól passzol ez a kissé kopottas, de tök arányos hangzás, tehát úgy érzem jó döntés volt, hogy nem piszkálták meg az eredeti anyag soundját!
Három dalban a hegedű hangja is felcsendül, ami ugyancsak kiváló hangulatfokozónak bizonyul.
Ami (mármint a hangulat) a lemez legnagyobb erőssége.
A Different Part-ban példának okáért doom-os riffeket állítanak csatasorba, szóval nem egy szimpla black/death korong az Ancient Catatonia.
Ugyanebben a tételben a gitárszóló a ’70-es évek hard rock bandáit idézi…
Nagyon tetszetős a Winter tengermorajos, sirályhangos, akusztikus gitáros kezdése.
De kimondottan pofás a folytatás is, lassú hömpölygésével, amiből csak a zárásban elővezetett gyorsulás rántja ki rövid időre a hallgatót.
Talán ez a kedvenc nótám a lemezről.
Ami alapvetően egy erős bemutatkozás, az újrakiadás pedig biztos vagyok benne, hogy nyújt annyi pluszt, amennyiért megéri beszerezni a zenekar/stílus hívei számára.
Nekem mondjuk a közel 60 perces játékidő túl sok, a vokalizálásban hallható változatosság meg túl kevés.
Igaz nem vagyok a műfaj feltétlen híve sem…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.