Ha már előző recenziómban megemlítettem a Votum nevét, úgy döntöttem írok az ő új lemezükről is egy pár sort. Bizonyos szempontból hiánypótlónak is tekinthető ez a kritika, hisz a zenekar első két albumáról snecy, illetve 9000Sanyi tett közzé ismertetőt. Ráadásul nekem a Sanyi által elemzett második korongjuk nagy kedvencem.
Ehhez képest mondhatni nem kapkodtam el a dolgot, ugyanis a Harvest Moon még február elején látott napvilágot. De erre szokták mondani, hogy jobb későn, mint soha, ezért bő fél éves késéssel elétek tárom meglátásaimat a lengyelek legfrissebb művével kapcsolatban.
Nem kertelek: a késésnek az is az oka, hogy mikor a megjelenés környékén elkezdtem ismerkedni az anyaggal, nem igazán fogott meg. Sőt, a Metafiction-höz képest bizony csalódásként éltem meg a Harvest Moon-t. Aztán pár hallgatás után félretettem a lemezt, ami később elő-elő került, de csak nem akart jönni az az érzés, amire vártam.
De nem adtam fel, mert tudtam, hogy ez tipikusan az a fajta lemez, amely nem adja könnyen magát. Viszont érdemes belefeccölni az időt/energiát, hiszen ha egyszer ráérzek az ízére, utána működni fog a dolog.
Így is lett, azzal együtt, hogy azt a katarzist nem élem át hallgatása közben, amit a Metafiction a mai napig okoz. Pedig ugyanolyan minőségi zenét játszanak ezen a lemezen is.
Ami miatt kevesebb csúcspontot találok az aktuális CD-n, az egyértelműen Maciej Kosiński éneke. Nem a hangja lett gyengébb (bár mintha ezúttal kevésbé lenne színes az eszköztára, a mélyebb orgánumát ritkábban használja), hanem kevésbé fogósak a dallamai, témái.
Legalábbis engem kevésbé érintenek meg…
Azért akadnak elsőre ható nóták is, rögtön rögzülő dallamokkal.
Ilyen például a modern rock/metalos First Felt Pain, aminek a verzéi kifejezetten fogósak.
Igaz a refrénje már nem olyan kiemelkedő.
Ugyancsak slágergyanús az akusztikus gitáros, balladisztikus Numb.
Nem véletlen, hogy a lemez utolsó szerzeménye ennek a „reprise”, azaz rövidített verziója lett. És ezúttal is élnek az elektronikus kütyük kínálta lehetőségekkel, de most valahogy azokat sem érzem olyan érdekesnek, újszerűnek, mint a 2009-es opuszon.
De be is fejezem a Metafiction-nel való összehasonlítgatást, mert biztos vagyok benne, hogy csakis amiatt tetszik nekem jobban az a korong, mert a rajta található dalok hangulata közelebb áll a lelkivilágomhoz.
Tehát kimondottan szubjektív okból.
Már többször eszmét cseréltünk a ’forgács fórumain arról, hogy mennyire lehet objektíven megítélni a zenét, vagy bármelyik művészeti ágat.
Szerintem semennyire, de ha mégis megpróbálnék magamon felülemelkedve, külső, semleges szemlélőként tekinteni a Harvest Moon-ra, akkor azt mondanám, hogy színesebb, változatosabb (főleg tempók, keménység tekintetében) az eddigi Votum albumoknál.
Ergo, simán lehetne a legjobb lemezük.
De itt jön a képbe az ÉN, a belső szűrőm, ami mást diktál.
Persze az olyan gigászok, mint az Ember Night kissé elbizonytalanítanak afelől, hogy jól működik-e az a szűrő.
Ez a pazar tétel megidézi minden idők legzseniálisabb prog. metal bandájának a szellemét.
Természetesen a Psychotic Waltz-ra gondolok.
Szóval tudnak ezek a polák srácok, nem kicsit!
És „Maci” éneke is bőven átlagon felüli a lemez egészét figyelembe véve.
Sajnálom, hogy már nem tagja a bandának.
Kíváncsi vagyok ki lesz az utóda, mert jelenleg frontember nélkül tevékenykedik (vagy épp vegetál) a Votum.
Roppant erős album a Harvest Moon, alapvetően sötét, borongós hangulatú dalokkal.
Most még kevésbé áll közel hozzám, de van rá esély, hogy felzárkózzon a Metafiction mellé!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.