Vannak csapatok, akik már régóta ráálltak a menetrendszerű, 2-3 évenkénti lemezkiadásra. És akadnak olyanok is, akik ennél sokkal ritkábban jelentetnek meg új stúdióalbumot.
Kedvenc prog. metal alakulatom, a Fates Warning sokáig az első kategóriába tartozott, majd a 2-3 év kitolódott náluk 4-re.
De hogy azután egy közel 10 éves pauza következzék, arra szerintem senki se gondolt.
Pedig a 2004-es tízedik korongot csak pár napja nem emlegethetjük az aktuális FW opuszként. Hiszen végre-valahára megérkezett a Darkness in a Different Light!
Persze a két album kiadása közötti időben több, a zenekar egyes tagjainak nevével fémjelzett projekt, banda is hozott ki anyagot/anyagokat, de azért mégis csak ki voltunk már éhezve egy friss Warning-ra!
Mondjuk a tavalyelőtti Arch/Matheos szinte egy az egyben azzal a felállással készült, amely a Darkness-en is játszik. Csak ott ugye John Arch énekelt Ray Alder helyett.
De a hangszeres szekció teljesen megegyezik.
Ha már szóba hoztam a zenészeket, számomra anno nagyon rossz hírnek számított, hogy kedvenc dobosom, a Mark Zonder névre hallgató géniusz kilépett a Warningból.
Viszont az Arch/Matheos lemez alapján úgy éreztem, hogy a helyére „szerződtetett”, ultraprofi, több stílusban is otthonosan mozgó Bobby Jarzombek a lehető legjobb választásnak bizonyult.
És az új lemez tükrében még inkább úgy gondolom, hogy Ő kellett ide!
Természetesen Frank Aresti visszatérése is örömteli esemény, hisz játékát utoljára a ’94-es Inside Out-on hallhattuk.
Mivel újra két gitáros van a fedélzeten, nem csodálkozhattunk, amikor az új lemezt az előzőknél metalosabbnak, gitárcentrikusabbnak ígérték.
„Az ígéret szép szó, ha megtartják” (Forrest Gump)
Matheos-ék bizony megtartották!
Valóban keményebben, fémesebben szólnak az új dalok.
De alapvetően egyenes folytatása, továbbvitele a friss mű az A Pleasant Shade of Gray-n megkezdett zenei/hangulati vonalnak.
Azaz 100% „új korszakos/modern kori” Fates Warning.
A lemez címe is utalt arra, hogy elődeihez hasonlóan ez sem egy „feel the sunshine” típusú anyag lesz, viszont más megvilágítású sötétséget ígér.
És talán tényleg több a fény, a pozitív töltet ezúttal.
Ezzel együtt mégis összességében komor, szomorkás az atmoszféra.
Nem megyek bele a nóták hosszas elemezgetésébe, de érdemes kiemelni az előzetesen nyilvánosságra hozott, modern riffel operáló, emlékezetes refrénnel megáldott, Fates Warning mércével mérve szinte már slágeres Firefly-t.
Egyébként nagy kedvencem az ezen a címen futott, western elemekkel fűszerezett sci-fi sorozat is!
Igazi „ear-candy”, valódi sztereó élmény a lemez!
Az összes muzsikus játékát élmény hallgatni, Jarzombek dobsoundja és dinamikus dobolása, díszítései, leheletfinom cinezése önmagában is megér egy misét.
Így kell ütni egy progresszív lemezen!
Ray Alder lélekkel teli hangja, egyéni dallamvilága most is teljes fényében tündököl!
Mennyire szívbe markoló már a másfél perces, akusztikus gitáros, éneklős Falling!
Már évekkel ezelőtt rájöttem, hogy Ray az a metal énekes, aki hangjával leginkább hatni tud az érzelmeimre.
Amit a légies, lehúzó hangulatú, az A Pleasant Shade of Gray és a Disconnected rideg, tüskés, kiégett világát idéző Lighthouse képes adni az embernek, azt csak a Warningtól kaphatja meg!
Kivételes, semmihez sem hasonlítható élmény az ő zenéjüket hallgatni!
Csupán egy aprócska hiányérzetem van a lemezzel kapcsolatban.
Szinte teljesen száműzték róla az elektronikát, a billentyűket, samplereket.
Pedig a már említett két „nehéz” lemezükön Kevin Moore nem keveset tett hozzá a hangulathoz, de még a Fates Warning X-en Matheos által feljátszott kütyük is baromi jók.
Bár végül is tök mindegy, így is úgy is számomra az ÉV LEMEZE a Darkness in a Different Light!
Jöhet bárki, és bármi.
Akkora szüksége volt a szervezetemnek erre a korongra, mint az éhezőnek egy falat kenyérre, a szomjazónak egy pohár vízre!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.