Mostanában úgy tűnik egyre több EP érkezik szerkesztőségünkbe.
Kislemezről írni egyrészt könnyű, mivel a játékidő rövidebb volta miatt többször végig tudja pörgetni az ember.
Másrészt, pont ugyanezen oknál fogva nehéz is, mert hamarabb válik unalmassá 4-5 dal folyamatos hallgatása.
Ráadásul pár számról nem egyszerű egy tisztességes hosszúságú recenziót írni…
Persze nem mondom, hogy nagylemezeknél nem fordult még elő velem sohasem, hogy: „na, erről miként írjak fél oldalnál többet?”
Most sem fogom bő lére ereszteni az olasz Hell’s Island: Black Painted Circle című EP-jének taglalását!
A kiadvány közel másfél éves, a banda meg 11.
De „rendes” nagylemezzel még nem rendelkeznek.
Mondjuk a 2009-es, 9 nótás EP, akár albumként is megállná a helyét…
Tavaly egy új gitáros csatlakozott hozzájuk, így a „Feketére festett kör” már az ő közreműködésével készült.
És teljesen rendben van ez a négy szerzemény!
Amik az alternatív rock/metal, a Tool-osan progos zenék, és a grunge nászából keltek életre.
A nyitódal, a G.O.D. (Guilty of Dying) első hallásra bejött, a ritmusszekció játéka különösen tetszik, de a gitárosok témázgatása is fincsi!
Tania Vetere bőgőzése önmagában egy élmény, nemcsak ügyes a kis hölgy, többször is az előtérbe merészkedik, és végig jól kivehetők a pengetései, de még a hangszer soundja is pazar!
A közel 7 perces címadó viszi azért a prímet, Tool-os építkezésével, okos váltásaival.
És Roberto Negrini is nagyot énekel benne!
Az Opaque Solo talán a kislemez legmetalosabb tétele.
A dalt nyitó és később rendre felbukkanó riffek elég kemények!
És a refrén is emlékezetes.
A záró Down Again némi keleties hangulatot rejt.
Egyébként számomra elég hasonlónak tűnik a Hell’s Island zenéje a mi Haelo-nk, vagy épp Aebsence-ünk által prezentált muzsikához.
Legalábbis egy tőről fakadónak látszanak/hallatszanak…
Ha nem is érzem olyan kiemelkedőnek, egyéninek őket, mint a két magyar bandát, mindenképp megérdemelnek egy jó osztályzatot!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.