Az olaszok bizony ránk találtak!
Nem most, már régebben.
De míg úgy 2-3 éve inkább az orosz/ukrán csapatok nyomulása volt jelentős, manapság az olaszok zúdítanak ránk temérdek promo lemezt.
És nem csak vadiúj opuszaikat küldik el hozzánk, de az 1-2, vagy akár annál több éve megjelent kiadványaikat is.
Így cselekedett példának okáért az On a Bridge of Dust nevű formáció, akik a 2011. szeptemberi keltezésű, Facing the Opposite címet viselő debütáló albumukkal leptek meg minket.
Engem szó szerint sikerült meglepniük, mert nem gondoltam volna, hogy Itáliában is hallottak már a The Idoru-ról.
Persze lehet, hogy tök véletlenről van szó, de a digók zenéje eléggé hajaz a mi sokak által gyűlölt, Fonogram-díjas bandánk játszotta talpalávalóhoz.
Ráadásul a szerintem is kiváló, Monologue lemezük szellemiségét vélem fölfedezni a Facing the Opposite dalaiban.
Ők maguk természetesen nem említik az Idorut a hatásaik között…
Ellenben olyan bandákat igen, mint Tool, Isis, Mastodon, Katatonia, Porcupine Tree, Radiohead, Mogway.
Ha körül kellene írnom stílus-ügyileg az általuk tálalt muzsikát, akkor azt mondanám, hogy valami poszt progresszíves, alternatív rock/metal vegyület az övék.
Ami eléggé közel áll az ízlésemhez.
Legalábbis ha olyan minőségben hozza valaki, mint az On a Bridge of Dust.
A Recurring Fault erős kezdés, de a folytatás sem kevésbé ütős!
De komolyan mondom, hogy a Recurring annyira Idorus, hogy simán fölfért volna a már említett klasszis lemezükre!
Főleg az énekdallamok tehetnek erről a hasonlóságról, bár zeneileg is akad nem kevés átfedés.
A Man of Straw pedig megidézi a kultikus kanadai prog. veteránt, azaz a Rush-t.
Ahogy a „miracle” szót éneklik az annyira Geddy Lee-s!
De a Consumed lüktető témái is emlékeztetnek a nagy öregekre, főleg a Vapor Trails korongjukra.
A nóta refrénje egyébként frenetikus!
De általánosságban is elmondható, hogy kifejezetten emlékezetes dalolászás folyik itt 35 percen keresztül.
Az On a Bridge of Dust kiváló példa arra, hogy a slágeresség nem egyenlő az igénytelenséggel!
Nyilván nem szabad általánosítani, de elég gyakori azért, hogy a leggagyibb dalokból lesznek a legnagyobb slágerek.
Na, itt gagyiságról szó sincs!
Okosan, ügyesen meghangszerelt, míves és egyben fogós énektémákkal ellátott darabokat szerzett az olasz bagázs, amik pár hallgatás után hosszú távra rögzülnek a szürkeállományban!
Aki nem hiszi, járjon utána ITT, ahol nem csak hallgatni, de akár ingyen tölteni is lehet a cuccost!
Istenem, mekkora már az A Fool’s Hope refrénje is!
Huhhh…
Kitűnő lemez a Facing the Opposite!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.