Most már biztos vagyok abban, hogy a Layered Reality Productions egy frankó kis kiadó. Ráadásul nagyban különböznek a legtöbb istállótól. Elég, ha csak annyit mondok, hogy nonprofit alapon működnek. És a DIY, vagyis a „Csináld magad” mozgalom jeles képviselői.
Egyelőre nem árulok el róluk többet, mert tervben van egy interjú a LRP alapítójával, Tom de Wit úrral.
Aki amúgy anno a saját zenéi publikálása céljából vágott bele a „bizniszbe”.
Magyarán szintén zenész.
Például a Sense vs Sanity bemutatkozó nagylemezén is közreműködik énekesként. De a hangszerelésből is kivette a részét.
Mégsem ő itt a főszereplő, hanem Sander Stegeman (ének, gitár, basszusgitár), aki eredetileg egy stúdióprojektnek szánta a formációt, ami aztán valahogy élő bandává fejlődött.
Az Out of the Void című debütöt Joran Dijkstra dobossal készítették el.
És jó pár vendég muzsikussal.
A Sense vs Sanity zeneileg teljesen beleillik a LRP „imidzsébe”.
Lévén ők is, a már általam nemrég méltatott Adeia-hoz hasonlóan nem tuszkolhatók be egyetlen skatulyába.
Bár ha nagyon akarjuk, a melodic death metalba betehetjük őket…
Hisz alapvetően ez a stílus dominál.
Nyakon öntve némi proggal, elektronikával, és szimfós hangzatokkal.
Az első benyomásom a kiadvánnyal kapcsolatban mindenképp pozitív.
Igen, a külsejéről van szó.
Igényes, két oldalra kihajtható digipack csomagolást kapott a CD.
Kihajtás után mintegy puzzle-ként összeáll a kép.
Vagyis folytatódik, kiteljesedik a borító és a hátlap.
Ötletes, látványos!
És szerencsére a zenei anyagba se nagyon tudok belekötni!
Konceptalbum az Out of the Void, úgyhogy nem rendkívüli a keretes szerkezet.
Azaz: instrumentális tétellel nyit, és azzal is zár a lemez.
Bónuszként pedig az egyik nóta akusztikus verzióját kapjuk.
Nem vagyok a bónusz dalok híve, de ez az átirat kifejezetten jól sikerült, helye, funkciója van a lemezen!
A második trackként felcsendülő címadó kitűnő példa a zenekar által összeállított mixtúrára. MDM-os tempó, riffelés, acsarkodó vendég énekes, dallamos refrén, aztán még több tiszta ének a leállós, atmoszférikus részben Tom de Wit előadásában. Amorphisosan progos témák tarkítják a dalt, a vadulás és a hirtelen leállások, váltások frenetikusak a szerzemény vége felé!
A Disposable is nagyon ütős, a refrénje az album legfogósabb momentumai közé tartozik.
Nagy erénye az Out of the Voidnak a színes, változatos vokál munka, és a megkapó, technikás gitárszólók. Tényleg rém széles skálán mozog az ének: mély hörgés, acsarkodás, thrash-es keménykedés, hard rockos, heavy metalos, power metalos dallamhegyek.
Arányait tekintve az extrém vokál van túlsúlyban, de aki ódzkodik a „hörgimorgitól”, az is tehet egy próbát a lemezzel, mert minden nótába iktattak tiszta éneket is.
Az Another Me akusztikus verziója meg teljes egészében azt tartalmaz.
Ráadásul egy hölgy viszi a prímet, majd egy kellemes férfihang is beszáll a mókába, és kiváló duett kerekedik ki a dalból!
Izmos anyaggal rukkolt elő a Sense vs Sanity, bemutatkozásnak ez több mint korrekt!
Gyakorlatilag bárkinek bejöhet a csapat muzsikája a már említett színesség, változatosság miatt.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.