A fővárosi, 2010-ben alakult Begotten Silence nevű csapat már szerepelt nálunk első demójával, amiről oldboy kolléga fejtette ki a véleményét. A már nem annyira friss – lévén tavaly ősszel jelent meg, bocs a késésért srácok! – Sebek által anyagról pedig én fogok nyilatkozni.
Igazság szerint ritkán hallgatok death metal alapú zenét, így talán más nézőpontból is tudok nyilatkozni a csapat második kiadványáról, amire három számot vettek fel
Bár a 2011-es anyagot biztatónak érezte oldie kolléga, engem ez az új anyag nem varázsolt el különösebben, de azért mindenképp korrektnek találom. Sőt, igazság szerint, ha némi plussz fogósságot vinnének az amúgy változatos vokalizálásba, még lelkesedni is tudnék a három számot tartalmazó Sebek által címet kapott cuccért.
Az EP-t a Barabás Olivér (dob), Rózsa Ádám (basszusgitár), Szabó Balázs (gitár), Török Csaba (vokál) felállásban rögzítő csapat új anyaga nem lép ismeretlen területekre, de amit játszanak, és ahogy játsszák, az mindenképp dícséretes és a demo Bandcamp-jükön elérhető két nótájával összevetve erős fejlődés tapasztalható.
.jpg)
Csaba extrém vokalizálásába nem lehet belekötni, változatos, ráadásul azt sem érzem, – mint általában szoktam – hogy valami hiányozna. Ez pedig jó pont!
A Fényszülött már a demón is szerepelt, nyilván elég erősnek érezték, hogy újra felvették. Hallatszik, hogy érlelték még, nem rossz dal, de nekem a Vörös béklyó jobban bejön. Szabó Balázs jókat gitározik benne, ami a relatíve változatos vokalizálást még inkább kiemeli, a ritmusszekció pedig elég feszes alapozást végez. Számomra ez az irányvonal lenne tetszetős.
Az angol nyelvű, The Engine of Hate c. dal egy hagyományosabb irányt mutat, megkockáztatom, hogy itt az EP-n kicsit ki is lóg a sorból. Inkább a másik két dal által képviselt irányt erőltetném a helyükben.
A demónál még a hangzásra lehetett panasz, most ezt nem lehet a szemükre vetni. A Jaya Hari-val az Audioplanetben készült EP már nem okoz csalódást, ráadásul a demo esetében kifogásolt külcsíny is rendben van.
Összességében, bár zene már nem gyakorol akkora hatást rám, hogy késztetést érezzek a gyakori hallgatására, mégis azt kell mondjam, ha ilyen ütemben fejlődik a brigád, akkor a hazai színtéren mindenképp számolni kell velük. A magyar nyelvű daloknál a ritmizálás még mindig nem a csúcs, de ez főképp a szövegeket olvasva volt zavaró kissé. Azért érdemes lenne erre gyúrni, illetve dönteni, hogy magyarul és/vagy angolul (is) folytatják.
Jelenleg a megüresedett dobos posztra keresik a megfelelő embert, hallgassátok meg az EP-t aztán támogassátok a csapatot!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.