A Cochise nevű lengyel banda még 2004-ben alakult Białystokban. A csapat énekese a hazájukban színészként is ismert Paweł Małaszyński. A hangszeres szekció pedig: Wojtek Napora (gitár), Radek Jasiński (basszusgitár) és Czarek Mielko (dob).
A banda 2005-ben egy 8 számos demóval – a címe 9 – mutatkozott be a színtéren, majd két nagylemezt adtak ki (Still Alive – 2010, Back to Beginning – 2012).
Jelen írás tárgya pedig a harmadik művük, a 118, ami a Metal Mind szárnyai alatt érkezett február végén.
A csapat stílusaként a rock/grunge szerepel, s ez meg is állja a helyét. Sőt! Igazság szerint szinte az egész album születhetett volna a ’90-es évek elején Seattle környékén. Ráadásul meg kell jegyezni, hogy főként a Pearl Jam (Before you (sleep for Jeremy), Help) és az Alice In Chains (Beautiful) volt a recept, de itt-ott Soundgarden (Bleed) és Nirvana ízek is felfedezhetők. Talán nem hülyeség a klipes Part of me alapján a Sisters Of Mercy emlegetése sem…
A hozzávalók közé került még némi Corrosion Of Conformity is, úgy a Vote with a Bullet korszakból. Vannak még The Cult ízű témák és biztos tudna mindenki még egy-két zenekart említeni a Cochise zenéje kapcsán…
…mondjuk a fentieken kívül a klasszikus rocktól kezdve a punkig. Ez utóbbi eléggé fura, s igazság szerint egy dalra igaz leginkább. Ez pedig a lemez vége felé található rövid vadulás, a Dog in Blood.
Őszintén szólva ez szerintem annyira kilóg az albumról, hogy maximum zárónótaként, vagy még inkább rejtett/bónuszként tudom elképzelni. Legnagyobb erénye számomra a rövidsége.
Az album leghosszabb tétele a már említett Before you sleep zongorás/énekes kezdése számomra AOR bandákat idéz (a Toto-nak például nem állna rosszul), majd a gyerekkórussal kiegészülve már inkább Eddie Vedderék dalaira hajaz.
Összefoglalva, a minőség, mint az a lengyel bandáknál – és a Metal Mind esetében – megszokott magas, nincs hiányérzet a hangzás kapcsán, illetve azt is meg kell állapítani, hogy a dalszerzés terén is jól teljesít a négyes. De!
Amellett nem tudok szó nélkül elmenni, hogy a lemezt hallgatva végig déja vu érzés kísért, mert annyira ismerősek a megoldások, annyira emlékeztetnek egyes előadókra – mind Paweł hangja és énektémái (stílusról, főképp saját stílusról nem mernék nyilatkozni), mind pedig a hangszerelési, dalszerzési megoldások -, hogy az már veri a lécet. Sőt, zavar!
Ennek ellenére valami mégis van a lemezben, mert időről időre vissza kell tegyem a lejátszóba…
Nehéz ügy, a Dog in Blood miatt azonban pontlevonás jár, annyira nem illik szerintem erre a lemezre.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.