Valószínűleg magamtól sohasem találtam volna rá a svéd Sparzanza (jó hülye név!) zenekarra. De kiadójuk, a Spinefarm küldött nekünk egy példányt a Circle címre keresztelt friss korongjukból. Ezért csekkoltam az Underneath My Skin klipjét, és hatására elvállaltam a recenzióírást. Ugyanis megfogott ez a skandináv hangulattal átitatott, dallamos, slágeres rock/metal muzsika. És hál’ istennek a Circle 37 és fél perce alatt, nem csak ezt az egy slágert lövik el a srácok.
Az elején szeretném leszögezni, hogy a Sparzanza köszönőviszonyban sincs az undergrounddal. Sőt, grammra kimért alapanyagokból, hozzávalókból készítik dalaikat. Ergo, a kereskedelmi jelleg dominánsabb, mint a művészi kinyilatkoztatás. De ez engem kicsit se zavar, ha olyan kerek, egész nótákat kapok, amik fogósságuk ellenére többszöri hallgatás után se válnak unalmassá. További pozitívum, hogy bár nyilvánvaló az eladhatóságra való törekvés, mégsem egy steril, érzelemmentes produkció lett a Circle. A két lírai szerzemény (Into the Unknown, As I Go Away) egyszerűen szívfacsaró, mély érzelmeket kiváltó gyönyörűség! A többi szám pedig alapvetően húzós középtempóra épül, néha keményebb, de nagyrészben inkább dallamos énekkel megtámogatva. Akadnak szép számmal pofás riffek, grúvok. Fredrik Weileby orgánuma, dallamérzéke kiváló, mindig is szerettem ezt a férfias hangszínt.
A Bradycardia című, introként is fölfogható szösszenetnek nem sok értelmét látom, az album digitális verziójáról le is hagyták, csak a fizikai CD-n kapott helyet. Vonósokkal nyit, majd belép a dob és a torzított gitár. A végén hallható riffel átcsúsznak a Pine Barrens-be, ahol a refrén hallatán csak az nem fogja Chad Kroeger nevét skandálni, aki sose fülelt még Nickelback-et. A Chad-párhuzam egyébként végig fennáll. Mondjuk én a kanadai világsztár orgánumát, énektémáit is bírom, szóval itt sincs gondom! Az Underneath My Skinről már ejtettem néhány szót, ebben Fredrik bizonyítja, hogy képes az Anselmo-szerű extrém vokalizálásra is. A refrén megunhatatlan, kitörölhetetlen a memóriából, a többszólamú ének parádés! Valahogy így kéne kinéznie egy giccsmentes slágernek!
A Breathe meg olyasmi, mint egy skandináv atmoszférával átitatott Disturbed nóta. És elérkezünk az első balladához. Belépünk az ismeretlenbe, ami komoly katarzist tartogat számunkra. Libabőrkabátba burkolózunk és hagyjuk a lelkünket szárnyalni. Ez már egyenesen világsláger kategória! Az ezt követő, két, lendületesebb darab is kifejezetten erős, aztán a Stone Sour és némi Linkin Park hangulatot hordozó újabb líra, az As I Go Away bizsergeti végig a bensőnket. Miket énekel már itt ez a csóka! Döbbenetes kifejezőerő van a hangjában!
A Black refrénje aztán megadja a kegyelemdöfést! Ilyet csak skandináv bandák tudnak írni! Fölveszi a versenyt a legjobb HIM, Sentenced, Amorphis, In Flames dallamokkal. Zsenialitás a köbön! A Death Don’t Spare No Lives a korong legkeményebb nótája. És a leggyorsabb is egyben. Fredrik végig rekesztve üvölt, csak a szóló környéki résznél fogják vissza kicsit magukat. Enyhe The Haunted szaga van ennek a számnak. A záró, Do What Thou Wilt is a morcosabb, riffelős vonalat képviseli, de ebben újra előkerül a könnyen rögzülő refrén.
Ha valaki nem csak a földalatti zenékre gyógyul, továbbá szereti, amikor egy dalnak van eleje, közepe és vége, és a populáris refrénektől sem rázza a hideg, az feltétlenül füleljen bele a Sparzanza albumába, mert a Circle stílusán belül nagyon ott van a szeren!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.