Dreamgrave
Presentiment

(Szerzői kiadás • 2014)

oldboy

2014. december 6.

0

Pontszám

8

Van egy olyan sejtésem, hogy a Dreamgrave bemutatkozó nagylemezének borítóját jegyző Fekete Norbertet megihlette az Az Útvesztő című könyv/film. Bár az is lehet, hogy az album koncepciójához illeszkedik ez a sötét tónusú kép… Ugyanis a Presentiment egy koncept-lemez. A szegedi banda még 2008-ban jelentkezett egy demóval (Deadborn Dreams), de az akkori felállás nem bizonyult stabilnak, az alapító Gyimesi Dömötör pedig nehezen talált rá a megfelelő társakra. Mígnem Mayer János billentyűs 2012-es csatlakozása fölgyorsította az eseményeket. Őt követték a többiek. Molnár Mária személyében egy hölgy is érkezett a csapatba, hogy még színesebbé tegye az összképet. A zenekar saját muzsikáját progresszív dark metalnak titulálja. Hatásaik nyilvánvalók, de ezeket nem is tagadják. Facebook oldalukon az alábbi előadókat nevezik meg inspirációs forrásként: Opeth, Katatonia, Steven Wilson, Storm Corrosion, Haken, Tool, Paradise Lost, Anathema. Ezek befolyása valóban érezhető a dalokon, viszont érdekes módon az egyik legmarkánsabb párhuzamot kifelejtették a felsorolásból. Ez pedig a Dream Theater.

Mikor szeptember végén hírt adtunk a Presentiment közelgő megjelenéséről, rögtön leteszteltem a kedvcsináló, False Sense of Confidence címre hallgató szerzeményt. És már akkor sejtettem, hogy írni fogok a nagylemezről. És valóban, most pontosan azt teszem.
Szóval lássuk, miből élünk!

Az Ethereal Eternity egy introként is felfogható instrumentális tétel. A szinti hangjai után röpke gitárpengetés úszik be, majd a műanyag vonósok csatlakozásával folyik át a dal a Black Spiral-be. Ami Opethesen indít, de a szokásos death metalos hörgést kiegészíti Mária szopránja. A második percnél pedig érkezik egy váltás, ami akkora Dream Theater, mint a ház! És rögtön az elején itt figyel két dolog, amik miatt nem tudok maradéktalanul lelkesedni az anyagért. Ugyanis az operás énektől szinte falra mászom. Ráadásul szerintem nem is illik a zenéhez. Viszont amikor kevésbé veszi áriázósra Marcsi a figurát (The Last Drop Falls egyes részei, Presentiment középrésze, stb.), ott igenis tud pluszt adni a zenéhez! A másik gondom a túlzott Dream Theater párhuzam. Ami a Memento Moriban is elég nyilvánvaló. Gondolom bizonyítani akarják, hogy penge zenészek. De ne higgyék, hogy ezt úgy tudják végrehajtani, ha DT-es lózungokat pufogtatnak! Sokkal inkább örülök az olyan megoldásoknak, mint a Black Spiral-ban hallható, Akerfeldt-es, kicsit Gilmour-os, lélekkel teli gitárszóló, vagy a Memento Mori második fele. Magyarán: amikor érzelmeket közvetítenek. Az sem érdekel, ha néha átlépik csöppet a giccshatárt!

A Presentiment középrésze, amikor Dömötör is tisztán énekel, Mária pedig vele együtt dalolászik, az újkori Anathema dalokat juttatja eszembe. Ha már itt tartunk, javasolnám Marcsinak, hogy tanulmányozza Lee Douglas énekstílusát. Sokat lehetne tőle tanulni! Főleg a „kevesebb, néha több” szólás mentén haladva. Aki szerint rossz hangja van Molnár kisasszonynak, az szerintem süket! A Presentiment (Part II) a legkiválóbb példa arra, hogy semmi gond nincs az orgánumával! A lemez legszebb száma ez, öröm hallani, hogy a visszafogott éneklés csodákra képes! De az elsőként beharangozott False Sense of Confidence is tartogat érdekességeket. Az eleje mondjuk nem tetszik, de aztán olyan megoldásokat alkalmaznak, amikre felkapja az ember a fejét. 2:12-től az a jazzes betét ultra cool! Persze megértem azokat is, akik nem képesek befogadni az ilyen drasztikus váltásokat, csapongónak tűnő stílusátmeneteket. Én szerencsére nem tartozom közéjük. 🙂
A basszusszólót is jó néven veszem, hisz nem az a tekerős fajta, hanem egy higgadt, hangulatos szösszenet. A nótát záró többszólamú vokalizálás szintén roppant igényes.

Tipikus gyermekbetegségekben szenved a Dreamgrave debütáló albuma. Viszont ha ezekből kigyúgyulnak, a hazai, de akár a nemzetközi színtér egyik jeles képviselője válhat belőlük! A helyükben a túlzott áriázást megszüntetném, a nyilvánvaló áthallásokat csökkenteném, és nem próbálnék egyetlen dalba a lehető legtöbb hangot, stílust belezsúfolni.

Ezzel együtt a Presentiment egy ígéretes bemutatkozás, a Dreamgrave pedig a magyar metal színtér egyik üde színfoltja!