2004. december 8-án gyilkolták meg minden idők egyik legnagyobb hatású metal gitárosát, Dimebag Darrellt. A Pantera által világhírűvé vált húrnyüvő munkásságáról egy külön cikket is lehetne írni. Ettől most eltekintek, de jelen írást mindenképp az ő említésével szerettem volna kezdeni. Nem véletlenül. Ugyanis az olasz Hellgeist azt a fajta thrash alapú fémzenét tolja, amit gyakorlatilag a Pantera talált fel és feloszlásukig ők művelték ezt a stílust a legmagasabb szinten. A Pantera-metal hangzás kialakításában pedig hatalmas szerepe volt Dimebag-nek. És amint a Hellgeist debütáló lemeze is mutatja, a mai napig világszerte több száz, vagy akár több ezer csapat masírozik az Anselmo-ék által kitaposott úton.
Igaz, én eddig nagyon kevés olyat hallottam, akik legalább megközelítenék a Pantera szintjét. Az a helyzet, hogy a Hellgeist sem említhető egy lapon a Mesterekkel.
Ugyan rossznak nem mondanám a 8 számos, pár másodperc híján fél órás bemutatkozó albumukat, de jónak sem. Az átlagos jelző minden szempontból rájuk húzható. Átlagos dalok, átlagosnál valamivel jobb hangzás, átlagos külsőségek. És ahogy korábbi cikkeimben már kifejtettem, pont az ilyen átlagos kiadványokról a legnehezebb írni. Szóval előre bocsátom: ez egy rövid ismertető lesz! Persze a korong játékideje sem hosszú. Ami nem is baj, számomra szimpatikus az a tendencia, ami az utóbbi években mintha reneszánszát élné, vagyis a tömör, lényegre törő, 30 és 45 perc között mozgó albumok kiadása. Hisz volt egy olyan időszak, amikor szinte az összes banda megpróbált minél hosszabb dalokat, albumokat írni. „Ha úgyis ráfér 80 percnyi zene egy CD-re” alapon. Persze még manapság is érezni ezt a mentalitást egyes előadóknál, de szerencsére többen is rájöttek, hogy a minőség fontosabb a mennyiségnél.
Minőség szempontjából szégyent ugyan nem vall a Hellgeist dalcsokra, de hiányzik a szerzeményeikből az a plusz, az a fűszer, ami kiemelné őket a sok hasonszőrű banda közül. Tisztességgel megírt, kerek egész nótákat komponáltak, a hangszeres tudásuk is hallhatóan rendben van. Le sem tagadhatnák ugyan, hogy melyik zenekar gyakorolta rájuk a legnagyobb hatást. Ők is négyen vannak, mint anno a Pantera, ráadásul olyan szinten megidézik az amcsi istenek hangzásvilágát, hogy arra is odafigyeltek, hogy ha a gitárszóló megy, alatta csak a dob+basszus alapozzon. Tehát a gitárosuk nem játszott fel a stúdióban egy ritmusgitár sávot, hisz koncerten egyetlen bárdista úgyse tud egyszerre szólózni, meg riffelni.
Ez által a Hellgeist-nek is sikerült élőbbé tenni a muzsikáját.
Alessandro Parola ha nem is Dime-szinten, de elég tehetséges gitáros. Ritmus-és szólómunkája is figyelemre méltó. A ritmusszekció tagjai is hozzák a tőlük elvárhatót. Luca Serra énekes valószínűleg Anselmo-szakos lehetett az iskolában, elég jól sikerült levennie Phil bátyó ordibálós stílusát. Dallamos/tiszta éneket viszont a Your World-ben prezentál először. És utoljára. Amit sajnálok, mert teljesen okés az orgánuma, színesebbé, izgalmasabbá is válik a nóta a vokális többdimenziósságtól.
Azért nem csak Pantera áthallások vannak, hisz a Blood Faith szinte változtatás nélkül átvette a Master of Puppets főriffjét…
Egy szó, mint száz: meg kéne találnia a Hellgeist-nek a saját hangzását, mert a hangszeres tudás már adott. Dalszerzés terén még van hová fejlődniük, úgyhogy hajrá!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.