A hazai rock/metal palettán mindig is voltak meg nem értett zenekarok. Bizonyos szempontból ebbe a kategóriába tartozott a Slogan, akik kezdetben technikás thrash-ben utaztak, majd később a kísérleti, avantgárd rock/metal felé tolódott el muzsikájuk. Ha a Rémember kapcsán jeleztem, hogy ifjabb olvasóink számára talán semmit se mond a banda neve/zenéje, akkor ez a Slogan esetében hatványozottan igaz. Ugyanis ők 30 éve kezdték meg áldásos tevékenységüket, de szerzeményeik nagy része eddig csakis kazetta formátumban jelent meg. Emiatt számít hiánypótlónak és egyben korlenyomat jelentőségűnek az Edge Records gondozásában nemrég kiadott, három CD-s antológia, mely a Forgotten Tapes – The Slogan Anthology 1988-1994 címet kapta. Magyarul: Elfeledett Szalagok – A Slogan Antológia 1988-1994. Ezen az impozáns megjelenésű, gondosan szerkesztett, sok információval ellátott kiadványon megtalálható a Slogan összes demo felvétele, a két nagylemeze és egyéb ritkaság. A CD lemezek egyenként 75-80 perc közötti játékidővel bírnak, szóval már csak emiatt sem egyszerű a három korongot egymás után végighallgatni. Mondjuk a zene, a dalok milyensége sem könnyít a helyzeten…
Az egyes disc a Forgotten Moods címen fut és felöleli az 1989-es Message from the Human Beings for the Human Beings és az 1990-es Forgotten Moods demo kazettákat, melyek anyagai között található némi átfedés. A kettes CD címe Art of Ego. Ez az eredetileg demoként számon tartott, majd később a zenekar első nagylemezévé átminősített, sokak szerint a magnus opusuknak számító albumot tartalmazza. Illetve az Art of Ego egyes nótáinak instrumentális változatát és élő/koncertfelvételét. A hármas, Voluntary Swoon című korongra a Slogan pályafutásának eddigi utolsó nagylemeze került. Plusz két, már magyar nyelvű dalocska. Három CD, 54 szerzemény. Nem piskóta, ugye!?
Kivitelezés szempontjából is tetszetős a box set. A szimpla, műanyag tokos lemezeket egy kartonból készült tartóba lehet becsúsztatni. Aminek előlapján a friss kiadású CD-k borítói, hátlapján pedig az eredeti demo kazetták láthatók. Az egyes korongok szövegkönyvei nem az eredeti, angol nyelvű dalszövegeket tartalmazzák, hanem a magyar fordításokat. Emellett archív demókritikák, interjúk, fotók kerültek a bookletekbe. Mely valóban információgazdag, azt is megtudhatjuk belőle, hogy a borítóterveket és a grafikai munkát az eredeti kiadványok design-elemeinek felhasználásával Valachi Attila végezte. Aki valószínűleg a Slogan dobos lehet, bár anno Wallachy-ként futott. Persze lehet, hogy direkt angolosította a nevét akkoriban… Egyébként testvérével, az énekes poszton tevékenykedő Lászlóval hozták létre a Slogant. E kicsit hosszúra nyúlt bevezető után ejtek néhány szót a zenéről! 🙂
Egy biztos: nem egyszerű kategorizálni!
A korai időszakukban született nótákon érezni a VoiVod és a Mekong Delta hatását, de egyáltalán nem másolás szinten. Ugyanis a Slogan mindkét külföldi pályatársánál színesebb, változatosabb, korlátokat nem ismerő muzsikát játszott a kezdetektől. Bár koromnál fogva esélytelen volt, hogy eljussak egy-egy Slogan bulira, de ha jól sejtem azok túlmutattak egy átlagos koncert keretein. Egyfajta performansz jellege volt az előadásaiknak.
Az első CD a fenn említett demókon kívül tartalmazza az 1994-es keltezésű Special Vászontekercseknek és Gyurmahabarcsoknak dalait is, amik gyakorlatilag inkább zenei poénoknak minősülnek, mint „komoly” rock/metal daloknak. De a His Master’s Voice-tól az Accident-ig terjedő számok is a vicc-kategóriába tartoznak. Őszintén szólva nem is tudok velük mit kezdeni, pedig állítólag van humorérzékem. Persze lehet, hogy a Slogan-féle viccet nem értem…
Mindenesetre ha zenei értéke számomra nincs is ezeknek, kuriózum értéke annál inkább van!
Egy biztos, a box set egyes számú korongját nem fogom rongyosra hallgatni! 🙂
Viszont a másik két CD gyakrabban elő fog kerülni! Az Art of Ego minden szempontból egy letisztultabb hangzású, érettebb csapat képét mutatja. Igazi kísérleti fém, valódi beskatulyázhatatlan muzsika. Amin már akadnak fogósabb énektémák, könnyebben megjegyezhető momentumok. Illetve a korszak másik, hasonló stílusban tevékenykedő magyar bandájának, a The Bedlamnak a hatása is érezhető a dalokon. A Voluntary Swoon még tovább árnyalja a képet, tágítja a spektrumot, hisz már fúvósok is megjelennek az egyik nótában. Sőt, egy kifejezetten doomos tétel is helyet kapott rajta, a God Is Sobing képében. Én, sokakkal ellentétben ezt az albumot tartom pályafutásuk csúcsának.
Összességében egy nagyon jól összerakott, hiánypótló kiadványnak tartom ezt az antológiát. Aki szereti/gyűjti az átlagostól eltérő zenéket, illetve érdekli a hazai rocktörténet, vagy éppenséggel aktív részese volt ennek a korszaknak és szeretne egy kicsit nosztalgiázni, az mindenképp szerezze be az Elfeledett Szalagokat!
Nekem egy dolog hiányzik a Slogan zenéjéből: egy jó énekes. Emiatt számomra a The Bedlam Inside Ash lemeze többet ér a komplett Slogan diszkográfiánál. Ennek ellenére kíváncsian várom az idei évre beígért, megváltozott felállással működő, magyar nyelvű szövegekre váltott Slogan új albumát!
A Forgotten Tapes-en található muzsika nálam max. 8 pontot ér, viszont maga a box set 10 pontos. Szóval 9 pötty a vége és hatalmas riszpekt az Edge Records-nak!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.