Evergrey
Recreation Day
Nos, végre lehetőségem van arra, hogy írjak egy olyan bandáról, ami az általam legkedveltebb zenei műfaj, az ízig-vérig amerikai power-prog-metál berkein belül tevékenykedik. Már az első albumukkal (The Dark Discovery – 1998) meggyőztek, tudatták velem, hogy itt egy őrült energikus, tájfunként tomboló, mégis mély érzelmeket megmozgató, a metált művészi módón művelő svéd (természetesen) fogatról van szó, nem pedig valami nyafogó, tinilánykedvenc, tömegkereslet-bérenc fiúbandáról. A második album (Solitude, Dominance, Tragedy – 1999) már nyugodtan nevezhető profinak, hibák nélkül. Aztán jöt valami, amiről úgy vélekedtem, hogy überelhetetlen, ez volt a harmadik album (In a search of truth – 2001) Azt hittem, hogy ezek után majd ez a zenekar is rááll a tömegigények kielégítésére, de szerencsére nem így történt, és megalkottak valami hihetetlent, erről az albumról írnék most néhány dícsérő szavacskát. Tehát 2003-ban megjelent a Recreation day és végleg meggyőzött, hogy ennek a zenekarnak ott a helye az én személyes top ötömben. Az album valami hihetetlen energikusan indul a The Great Deciver-el! Ilyen egy erős nyitónótát! Ez valami hihetetlen!!! Végigtombol az első négy verze, majd egy kicsit megtörik (hatásszünet ha-ha) kórusokkal , aztán a megint a zakatolás! Ember, ettől még a fa..om is feláll (ha-ha)! Aztán megint a fejleszakító dzsi-dzsi!!! Ezt hallani kell!!! A második tétel egy kis progos prüntyivel kezdődik, aztán megint mindent bele!!! Kicsi kiállás, kicsi korus…ilyet nem fog magyar zenekar csinálni (sajna) az elkövetkezendő száz évben! Jön egy kis felvezető, majd a szintivel végrehajtott kötéletes szóló! Következik még három hihetetlen dinamikus szám, és egy kis pihenő (I’m sorry), ahol megmutatkozik a lírai véna. Nem nagyon kedvelem a nyáladzást, de ez a lassulás még nekem is bejött. Néha szívbemarkolóan tud énekelni ez az Edlun fószer (ha-ha). Mi is jöhetne egy lassú szám után: természetesen újabb döngölés! Úgy zakatolt rajtam át az album, hogy azt hittem csak fél óra volt, viszont a számláló meg 51 percet mutatott (ha-ha). Ezt nevezem én szórakoztató zenének (ha-ha) Miután meghallgattam az albumot, írtam a Magyar Tudományos Akadémiának és kértem őtek, hogy az Magyar Értelmező Kéziszótárban, vagy az Idegen Szavak Szótárában a „progresszív powermetál”- címszóhoz ne is írjanak semmit, csak rakjanak egy utalást erre a zenekarra!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.