Amikor 2001-ben egy új zenekar debütált egy „Sanctus Ignis” című albummal, biztos voltam benne, hogy találtam valamit, amit esetleg rajtuk kívül csak a Symphony X-nél hallhattam. Sokan úgy is emlegették a bandát, mint „Európa válasza a Symphony X-re”. Hát igen ez szimfónikus progresszív metal, klasszikus ízekkel megfűszerezve. Amikor végighallgattam a 2001-es albumot, rögtön azt ordítottam […]
Tovább »
Hát ez az album állatra sikeredett!!! Az 1985 végén alapított zenekar elérkezett a sokadik albumához, ami hatalmas lépés lehet a zenekar számára a népszerűség felé. A nyolcvanas-kilencvenes évek death hulláma sodorta a színtérre a német csapatot is, és azóta is töretlenül gyártják az anyagokat. Utoljára a zenekarral a kilencvenes évek közepén találkoztam, de igazán akkor […]
Tovább »
Vannak emberkék, akik – ha úgy tetszik – bárhová teszik a pöcsüket, mindig jól sül el. A multihangszeres zenészek ezen kivételes csoportjába tartozik Ajren Lucassen is, aki annak ellenére, hogy lassan már megszámlálhatatlan projectben működik, mindig a tökéleteshez hajló munkával rukkol elő. Utoljára engem a Star One projecttel kápráztatott el, amit ki sem bírtam venni […]
Tovább »
Egy roppant szimpatikus cd-vel leptek meg a múlt héten, erről a tüneményről írnék most néhány dícsérő szavacskát. Az albumon új énekesként bemutatkozó John K. az első eldúdolt dallamok után azt a benyomást keltette, mindha Matthew Barlow (ex-Iced Earth) hangját hallhatnám a nem épp kezdő (’97 óta, 2002 kivételével minden évben cd-t kiadó) zenekar intrójában. A […]
Tovább »
Nos, ezt a lemezkritikát a hátuljáról kezdeném; aki szereti a Savatage zenéjét, az azonnal szerezze be az albumot! A gond velem lesz, én nem szeretem őket :-). Az albumon az a Zak Stevens énekel, aki egykoron a fent említett zenekar frontemberi posztjában élte le hétköznapjait. Segítői a jelenleg is Savatage tagokként jegyzett Jon Oliva, és […]
Tovább »
Egész friss megjelenésként kaptam kézhez a fent említett albumot, ami a rendkívül sokoldalú Ian Parry (ex-Hammerhead, ex-Vengeance, Ayreon, jelenleg Elegy) egyik projectjeként működik. Zenésztársakként Stephan Lill (gitár-Vanden Plas), Casey Grillo(dob-Kamelot), Jan Bilisma (bőgő-Vengeance), valamint Joshua Dutrieux (billentyű-Elegy) van jegyezve a borítón. A zene progresszív power metál. Az album dalai a lírai lassúságú daloktól az egész […]
Tovább »
Hogy őszintén bevalljam, mindig kétségek közepette, és eleve negatív érzelmekkel telve teszem be a cd-lejátszóba a magyar előadók szerzeményeit. Igazán egy-két kivétellel nem is hallottam még olyan magyar ZENÉT, amely külföldön is megállná a helyét. Plusz még ha hozzáteszem, hogy maga a magyar nyelv nem épp a leghangulatosabb hangzású nyelvek egyike, főként ha metál zenéről […]
Tovább »
Az Eidolon munkásságával a 2001-es Hallowed Apparition albummal találkoztam először. Tömör power-metált nyomtak a kanadai srácok. Az akkori énekesüket azóta lecserélték Pat Mulock-ra. A zene annyiban változott, hogy az új albumukkal a Drover tesók elkészítették eddigi legkeményebb albumukat. Itt-ott egész death-metalosra vették a figurát! Az album nagy negatívuma számomra az volt, hogy nem érzem egységesnek. […]
Tovább »
Nos, végre lehetőségem van arra, hogy írjak egy olyan bandáról, ami az általam legkedveltebb zenei műfaj, az ízig-vérig amerikai power-prog-metál berkein belül tevékenykedik. Már az első albumukkal (The Dark Discovery – 1998) meggyőztek, tudatták velem, hogy itt egy őrült energikus, tájfunként tomboló, mégis mély érzelmeket megmozgató, a metált művészi módón művelő svéd (természetesen) fogatról van […]
Tovább »
Hogy őszintén bevalljam, már régóta várom ezt az albumot! Ha megnézitek én csináltam az előző kritikát is, és ha van valami, ami leírja az ízlésemet, akkor az Evergrey előző két albuma (In a search of truth, Recreation day) az az, ez a megfejtés Philo zenei ízléséhez :-). Olyannyira betaláltak nálam ezek a zenék, hogy a […]
Tovább »
