Ahogy már korábban írtunk róla, szeptember 25-én jelenik meg a The Ocean tizenkettedik, Solaris címre keresztelt stúdióalbuma a Pelagic Records gondozásában. A poszt-metal kollektíva a kiadványról most az Ultima Esperanza című dalt tette közzé egy Craig Murray által rendezett videóklip kíséretében, amely a húsz perces albumzáró kompozíció első felét adja.

A lemez narratívája Andrej Tarkovszkij 1972-es azonos című filmjének cselekményét ötvözi a történelmi felfedezők – mint Magellán vagy Sir Francis Drake – naplóinak egzisztenciális bejegyzéseivel. A spanyolul utolsó reményt jelentő friss tétel hátteréről a zenekar a következőket nyilatkozta:

„Az Ultima Esperanza a remény sajátosan emberi fogalmát, mint minden felfedező törekvés hajtóerejét, illetve annak elvesztését vizsgálja. Reflektálás a mentális állóképességre; nyomon követi a reményvesztés különböző szakaszait és az elme azon figyelemre méltó hajlamát, hogy túlélési ösztönből fakadóan még a legkegyetlenebb valóságra is kivetítse azt.”

Görögország kulturális és történelmi öröksége, az ókori mítoszok és a klasszikus tragédiák drámaisága hálás alapot biztosít minden olyan zenekarnak, amely a Sztüx folyón csónakázva szippantja be a megfelelő atmoszférát. Az athéni progresszív metalos Mother of Millions szeptember 11-én, a ViciSolum Productions gondozásában megjelenő T című nagylemezével azonban nem ragadt le a történelemkönyveknél: a múlt mítoszait a modern kori háborúk borzalmaival fonták össze.

Az album egy elképesztően feszült, a pusztulás és az emberi dac között egyensúlyozó anyag, amely a súlyos riffeket kifejezetten filmszerű hangszereléssel keveri. A frissen közzétett, The Innocent című daluk tökéletesen példázza ezt a sötét kettősséget. A formáció a lemez hátterét a következőképpen vázolta fel:

„A The Innocent című dalban egy ógörög mítoszt képzeltünk újra Aigeusz magányos alakján keresztül, aki a tengert fürkészve várta a fiát. Egy ősi tragédiát ültettünk át abba a valóságba, amelyben ma is élünk: a háborúk fájdalmába és borzalmaiba, amit a névtelenek, a menekültek és a hontalanok élnek át. A »T« egy olyan végtelen körforgást jelképez, ahol a hatalmon lévők háborúkat indítanak, a szegények pedig meghalnak bennük. Ezeket a dalokat a sikolyok és siralmak visszhangjaiból, de legfőképpen a makacs reményből formáltuk. Ez súlyos zene, nehéz időkre.”

Külön jó hír a hazai rajongóknak, hogy az anyaghoz kapcsolódó őszi turné Magyarországot is érinti: a görög négyes szeptember 23-án a budapesti A38 Hajón mutatja be a friss szerzeményeket.

Az őszi szezon felé haladva a nyári fesztiválok felszabadult pörgését menetrendszerűen váltja fel a befelé fordulós, melankolikusabb lemezek dömpingje. Október 16-án épp egy ilyen, a borongósabb napokhoz passzoló anyagot hoz el nekünk a német Coal & Crayon, akik a Teilchensturm kiadó gondozásában dobják piacra a saját magukról elnevezett negyedik nagylemezüket.

A Rügen szigetéről származó, lassan két évtizede aktív formáció most először próbálkozik meg egy élesen kettéosztott zenei koncepcióval. A kiadvány „Coal” felvonása a srácok sötétebb, agresszíven riffelős arcát domborítja ki, míg a „Crayon” részleg a törékenyebb, atmoszférikus kalandozásoknak enged teret. Ehhez a kettősséghez egy frissen bejáratott ritmusszekció is asszisztál, ugyanis Mathias Ruck dobos és Steffen Wolter basszusgitáros nemrég csatlakozott a stábhoz.

Az elsőként közzétett Ember című dal és klip egy kifejezetten dallamosabb, visszafogottabb darab, amely egy szülő aggodalmait és reményeit feszegeti a felgyorsult világgal kapcsolatban. A produkció kifejezetten a The Ocean, a Katatonia vagy éppen az Opeth rajongóinak lett címkézve.

Coal & Crayon – Coal & Crayon
(Teilchensturm)

Ashore In Fragments
Impending
Grace Of Collapse
Ember
The Great Misgive
Reflection Divide
A Light Of Autumn
Torn & Frail
Rite of Devotion
Still

A progresszív metal és az alternatív rock, hard rock metszéspontja nem a legtelítettebb színtér a piacon, úgyhogy itt érdemes próbálkozni a rések betömésével. A perthi székhelyű Winter on Venus pont ezért megpróbálja okosan belakni ezt a határmezsgyét, méghozzá egész ügyesen egyensúlyozva a súlyosabb riffek és a szélesvásznú, borongós atmoszféra között.

A napokban saját kiadásban landolt promós fiókunkban a srácok debütáló kislemez-trilógiájának második darabja, a Words I Never Meant. A Dylan Whiteley felügyelete alatt, az Oracle Sound falai között rögzített tétel egy kifejezetten keserű pirula. A koncepció az öngyűlölet, a megbánás és az érzelmi függőség lehúzó spirálját járja körbe; azt a jól ismert, fullasztó állapotot, amikor az ember pontosan tudja, hogy valami mérgező számára, mégsem képes elengedni a köteléket. Zeneileg ehhez a témához rendhagyó, tördelt ritmusképleteket és vastag, de melankolikus gitártémákat pakoltak össze.

A csapat a munkásságát kifejezuetten a Tool, a Karnivool vagy éppen a Deftones rajongóinak ajánlja előszeretettel.

Alaposan megkavarodott a felállás az atlantai Sight Of Theia háza táján, mire Alex Buhlig gitáros végül sínre tette az első nagylemezt. Az előző, Lighthouse EP óta rendesen megizzadtak, míg megtalálták a megfelelő arcokat az alapvetően technikás matekozásra épülő víziójukhoz. A kirakós utolsó darabja Haden Rider énekes lett, az ő érkezésével pedig végre beindult a gépezet.

A zenekar nem aprózta el a bemutatkozást. A szeptember 4-én megjelenő The Great Dreamer című lemezük egy masszív, sci-fi és kozmikus horror elemekkel operáló koncepciós album. Lényegében arról van szó, hogy pár szerencsétlen, űrben bóklászó asztronauta belefut magába Cthulhuba – ez már önmagában is egy ízes, sörgőzös próbatermi éjszakákat idéző alapvetés. Zeneileg egy cammogó súlyossággal és atmoszférikus textúrákkal vastagon megkent progresszív metal kísérletről beszélünk, amit a srácok saját zsebből, mindenféle kiadói hátszél nélkül dobtak a mélyvízbe.

Aki a Mastodon, a Leprous vagy a Meshuggah munkásságát jólesően meg szokta süvegelni, annak érdemes egy próbát tennie ezzel az amerikai kiadvánnyal. Hangolódjatok rá ti is, alább lehet bólogatni a szürreális űrutazásra.

Tasmánia vadregényes hegyláncairól kapta nevét a hobarti Du Cane, amely május 20-án jelenteti meg bemutatkozó nagylemezét Veil of the Abyss címmel. A névadó tájegység kettőssége – a szépség és a brutális zordság – köszön vissza a trió hangzásában is: a progresszív metal alapjait sludge, post-metal és thrash elemekkel sűrítik. Olyan hatásokat emlegetnek, mint a Mastodon, az Opeth vagy a The Ocean, ami a gyakorlatban monumentális riffelést és moziszerűen építkező dalstruktúrákat jelent.

A Ben Ridgers (ének/gitár), Jason Morice (gitár) és Joshua Bowling (dob) alkotta hármas már két ízelítőt is közzétett a hét tételből álló anyagról. Míg a Glass Crown egy direktebb, súlyosabb darab, addig a címadó Veil of the Abyss II a zenekar sötétebb, atmoszférikusabb oldalát domborítja ki. A felvételek során a csapat bevallottan a fizikai súlyt és a magával ragadó mélységet kereste, aminek eredménye egy olyan nyers, mégis kísérletező hangfolyam lett, amely a leghosszabb szerzeményben, a több mint hatperces Lawless Order-ben csúcsosodik ki.

A Los Angeles-i székhelyű progresszív heavy metal formáció, a Freycus kiadta legújabb, Animus című kislemezét és a hozzá tartozó videoklipet. Az Animus nemcsak zeneileg, hanem vizuálisan is különleges kísérlet. A videó az addikció és az önpusztítás témáit boncolgatja, mindezt a tradicionális indiai Kathak tánc és a modern metal ötvözésével. A táncos Káli istennő alakját ölti magára, aki a függőséget jelképező gonosz erőkkel küzd meg.

A 2013-ban eredetileg punk bandaként indult, mára komplex metalcore/alt-metal vizekre evező csapat életében új fejezet nyílt: 2024 végén csatlakozott hozzájuk az Indiából érkező énekesnő, Pranati Khanna (művésznevén Peekay).

A Mátra vonulatát is már áthangoló pszichedelikus stoner/doom rock megkerülhetetlen zenekara, a Stoned Jesus, valamint a feszes, modern progmetal élvonalába tartozó Wheel érkezik co-headline turné keretében március 26-án a Dürer Kertbe.

Az estét a Wheel vezeti fel, akik a modern progresszív metal egyik legfegyelmezettebb és legletisztultabb képviselői. Matematikai pontosságú ritmusok-, sötét, introspektív hangulat jellemzi őket, amit a 2024-ben megjelent eddigi „legfémesebb” „Charismatic Leaders” albumukon is hallhatunk.

A Stoned Jesus neve mára egyet jelent a lassan hömpölygő, súlyos groove-okkal és a pszichedéliába hajló dalépítkezéssel, amit az ősszel megjelent, és talán pályafutásuk legizgalmasabb albumát, a „Songs to Sun”-t helyezik a turnén előtérbe.

Garantált, hogy a Spring Equinox Tour egy igazán izgalmas, mély tónusú estét ígér a jelenlevőknek.

A Broadway Event Group, K2 és Doomstar Bookings bemutatja: Stoned Jesus & Wheel // Dürer Kert

Jegyek elérhetőek a Broadway Jegyiroda oldalán.

2016-ban, Kijevben alakult a nevével a görög mitológiára utaló Korypheus zenekar, akik a modern progresszív metal jelzőt aggatták magukra, joggal. Zenéjükben egyaránt találhatunk tisztelgést a progresszió régi klasszikusaira, valamint a metalosabb oldalra is, de olyan kitekintések sem állnak tőlük távol, mint például a djent. Bemutatkozó anyagukat 2019-ben adták ki Blessed címmel, azonban a legtöbb kritikus és rajongó a rá következő évben megjelent Over The Rainbow miatt figyelt fel rájuk. Most hosszabb szünet következett be a pályafutásukban, amit a nemrég hivatalosan is megjelent Gilgamesh lemez szakított meg. A címmel ellentétben azonban nemcsak a sumer világ elevenedik meg zenéjükben, hanem az ókori világ legtöbb civilizációja képviselteti magát. Erre kitűnő példa az Odysseus történetét feldolgozó tételük, amihez szöveges videót is készítettek.

A Gilgamesh című lemezükön olyan zenekarok tagjai vendégeskednek, min a Jinjer, Orphaned Land, Soen és a Burning Witches. A lemez teljes egészében az alábbiakban hallgatható végig.