A progresszív metal és az alternatív rock, hard rock metszéspontja nem a legtelítettebb színtér a piacon, úgyhogy itt érdemes próbálkozni a rések betömésével. A perthi székhelyű Winter on Venus pont ezért megpróbálja okosan belakni ezt a határmezsgyét, méghozzá egész ügyesen egyensúlyozva a súlyosabb riffek és a szélesvásznú, borongós atmoszféra között.
A napokban saját kiadásban landolt promós fiókunkban a srácok debütáló kislemez-trilógiájának második darabja, a Words I Never Meant. A Dylan Whiteley felügyelete alatt, az Oracle Sound falai között rögzített tétel egy kifejezetten keserű pirula. A koncepció az öngyűlölet, a megbánás és az érzelmi függőség lehúzó spirálját járja körbe; azt a jól ismert, fullasztó állapotot, amikor az ember pontosan tudja, hogy valami mérgező számára, mégsem képes elengedni a köteléket. Zeneileg ehhez a témához rendhagyó, tördelt ritmusképleteket és vastag, de melankolikus gitártémákat pakoltak össze.
A csapat a munkásságát kifejezuetten a Tool, a Karnivool vagy éppen a Deftones rajongóinak ajánlja előszeretettel.
