Azt érdemes előre tisztázni, hogy jobbára a metal-/deathcore színtér előadói meg post-HC bandák dallamos és agresszív dalai teszik ki az anyag javát, de ezek mellé befér azért egy-két más stílusú tétel is. Thrash, grind, post metal, folk, hogy csak néhányat említsek.
Nem egyszerű egy ilyen kiadvány értékelése, mert egy-egy dal alapján nehéz ítéletet mondani a zenekarokról. Nem is teszem, csak néhány számomra érdekesnek tűnő számot és előadót emelek ki. Sőt, most a pontozástól is eltekintek!
A korai Coal Chamber-t idézi a Trailer Park Sex nótája, a They Live. Nem rossz, de az egyediséget, az eredetiséget hiányolom belőle, ez inkább iparosmunkának tűnik.
A válogatáson a jobban tetszők közé sorolom a September Murder dalát is. A To Deterrence a zakatolós zúzdája és az üvöltözős, nyers ének mellett jól megférő dallamos gitártémák miatt emelkedik ki.
Az első korong utolsó tétele (Storage5 – Fly High Fall Deep) pedig inkább rádiórock, úgy a Nickelback nyomán.
Itt a harmadik számot találtam először figyelemre méltónak. A Soulbound (Break Away) alternatív(?) metaljában jól megférnek a core-jellegű megoldások némi industrial megközelítéssel és post jegyekkel.
A Fall Of Gaia Kronos-a az érdekesebb dallamos metalcore tételek sorát erősíti, de az ezt követő Koroded modern groove-es, thrashes dala, a Phobos még kiugróbb.
A Tatár Köztársaságból érkező és erős Arkona-rokonságot mutató Grai legújabb, Mlada c. anyagáról való az ott bónuszként szereplő In the Arms of Mara. Erről mike666 írt korábban dícsérő szavakat. Nem véletlenül.
A For I am King szintén üde színfoltja a válogatásnak a vérbeli alternatív/hard rockos megfogalmazásával. A The beast within kidolgolzott témái még a mostanában új lemezzel jelentkező – számomra a Swagger lemezzel az etalon HR albumot elkészítő – Gun zenekarnak is jól állnának.
A brémai Watch Out Stampede! Reacher-je már ismerős. A tavalyi lemezük – melyet korábban már ismertettem – címadó dala.
A végére jutott a Melloy németül előadott, soft rock dala, a Das Gefühl. Ez annyira rádióbarát, hogy mindenképp kilóg az anyagról.
Összességében elmondható, hogy a válogatás jó keresztmetszetet ad a két kiadó bandáinak műveiből.
Biztos akad olyan, akikkel találkozunk még a jövőben, illetve nem egy olyan is van, akikben pislákol a tehetség lángja annyira, hogy érdemesek arra, hogy a saját kiadványaikat is meghallgassuk.
Azt viszont mindenképp meg kell jegyeznem, hogy a harminc dal egyben azért megfekszi az ember gyomrát, háttérnek viszont kis túlzással (mert azért annál többet ér) tökéletes.
A borító viszont ötletes!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.