A Godgiven-nel először a 2012-es közös Dürer-es Ad Astra/Stonedirt lemezbemutató előzenekaraként találkoztam. Igazság szerint már akkor megfogott a csapat zenéje és a színpadi teljesítménye is. A Low című EP-jüket elég sokat pörgettem, aztán a bemutatása valahogy mégis elmaradt.Azért kíváncsian vártam az új dalcsokrot, ami 2014-ben Walk on the Rope címmel egy újabb öt számos EP képében meg is érkezett.
Azt a csapat „vezérével” készült interjúból tudjuk, hogy stílusukat punk metalnak nevezik. Igazság szerint egyet is értek velük, mert jobbat én se tudnék a modern, groove-os, nyers zenéjükre.
Az első EP-re még korai számok kerültek, amiket nem is lehet kifejezetten Godgiven szerzeményeknek tekinteni, hisz a csapat elődjének tekinthető FreeFlyZone szerzeményeit dolgozták át.
A Walk on the Rope-ra azonban már friss nóták kerültek, szám szerint öt, ahogy azt már említettem.
Ami elsőre feltűnik, az az EP-t nyitó Infant Prodigy-ban mélyen dohogó gitárok és a lüktető ritmus, amire Győrffy András változatos témákat hoz. A zene alapjában véve szerintem egyfajta groove metal/HC, amire aztán az elszállós énekrészek miatt a modern metalnak is nevezhetném. A durva énekrészeket tekintve meg akár valami core megjelölés se hiszem, hogy nagy mellélövés lenne.
De azt javaslom, tekintsünk inkább egységként a Walk on the Rope című anyagra.

A másik klipes dal, az EP-t záró Raceist, ami meg a lendülete visz el, meg azt hiszem ebben minden benne van, amit a Godgiven-ben szerethetünk. Súly, húzás, nyers és emlékezetes dallamos ének.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
