A whitebacon zenekart talán nem kell nagyon bemutatni. Többször szerepeltek már a Fémforgácson. Rövid interjú keretében 2013-ban mutatkoztak be a Metal Forever Fesztivál fellépői között, majd legutóbb épp a friss lemezük online megjelenése kapcsán kerültek a hírekbe. Most erről az új lemezről próbálom megosztani a benyomásaimat.
Azért röviden néhány szót a csapatról.
Az öt tagú banda budapesti székhelyű, de karcagi gyökerekkel is rendelkezik. A játék neve alapvetően death metal, amibe azért vegyülnek ilyen-olyan hatások. Azt semmiképp sem hagynám ki, hogy egyértelmű a göteborgi dallamos death metal nagyjainak szelleme, valamint az is, hogy a szólókat a klasszikus heavy metal ihlette néhol.
Szóval az It’s All In Your Head címet viselő bemutatkozó lemezre kilenc dal került, amelyek közül azért néhány már innen-onnan ismerős lehet.
Először is megjegyezném, hogy nagyon jól szól a cucc (No Silence Stúdióban keverték, a felvételek viszont háziak, ha jól tudom), illetve számomra nagyon tetszetős a digipak csomagolás is, ami Karancz Orsolya munkája.
Nos, a felvételt elindítva minden előzetes figyelmeztetés nélkül vág pofán az alig másfél perces – akár introként is felfogható – címadó dal aggressziója, mintegy megadva a kilenc dalos lemez alaphangulatát.
Az Era Of Decay mondhatni régi ismerős, mert ezt mutatták meg másodikként a srácok annak idején. Amit ebben Takács Attila összevokalizál, azt szerintem sok próbálkozó megirigyelné. A brutális hangok széles spektrumát prezentálja a gyomorból érkező hörgéstől a disznóvágást idéző sivításig.
Az első olyan dal, ami kicsit kilóg a többi közül, az Anger. Ebben olyan szólómunka is felfedezhetől, ami számomra Andreas Kisser dolgait idézi, meg vannak gitárhősös, shredder megoldások is. De beugrik róla még a Dez Fafara vezette Coal Chamber első két lemeze is. Ráadásul a címéhez méltóan jó dühösre is sikerült.
A Blessed Scars-ban meg egy jót lassulnak. Ehhez készült hivatalos szöveges videó is amúgy.
A Love Is A Dark Hole-t már viszonylag régóta ismerem, ez volt az elsőként közzétett daluk. Érdekessége, hogy az elején némi sampler is hallható.
A majdnem öt perces Hypocrite eléggé komplex lett – igaz a többi dalra sem lehet azt mondani, hogy “kétakkordos punk” volna -, néhány csapat szerintem hasonló zenével már progresszív death metalnak definiáláná magát. Itt emelném ki a klasszikus alapokon nyugvó szólómunkát (Vass Zoli és Apagyi Viktor a két gitáros) is, ami azonban nem csak erre a nótára igaz.
Nem hagyható figyelmen kívül a ritmusszekció sem, mert Éles Tibor dobos változatos dobolása is élményszámba megy. Talán a felvételen Csécsei Szabi bőgőjét én hangsúlyosabbá tettem volna.
A borítóban található információk szerint Vasi (ex-Vale Of Tears) a fő ötletgazda a bandában, s meg kell hagyni változatos zenei alapokra építkeznek. Ráadásul élőben is elő tudják adni kellő lendülettel a nótákat, s Ati sem csak stúdióban képes erre az extrém teljesítményre.
Személy szerint kicsivel több megjegyezhető részt még el tudtam volna viselni, de így is szívesen hallgatom.
Adjatok neki egy esélyt! Hallgassátok!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.