Most megérkezett a 10 című lemezük, ami aztán nálam landolt, s nekem kellene valamiféle ismertetőt írni róla.
Volt egy időszak, amikor viszonylag több – hazai és külföldi – HC banda anyaga is megfordult nálam, aztán már csak időnként veszek elő belőlük, illetve manapság már csak a fontosabb vagy pontosabban a nagyobb nyilvánosságot kapó (Sick Of It All, Agnostic Front, Madball például) albumok kerülnek a lejátszóba. Ennek alapján talán nem én vagyok a legmegfelelőbb az egri csapat anyagának ismertetésére, de azért megpróbálom.

A dalokról szinte egytől egyig elmondható, hogy gyors, old-school hardcore a játék neve. Ennek megfelelően még a megmondós szövegek is ott vannak. Általában ez nem az én világom, de itt valahogy olyan formában történik, hogy nem zavar.
Kap a társadalom, a nyugati civilizáció, a gyorséttermek (Civilizáció) , de a tisztelet is megjelenik a szövegben (Hősök, Egri csillagok), felemelik a szavukat az állatokért (A rettegés íze) és sorolhatnám még.

Nem vagyok nagy ismerője az említett vallásnak (a többinek se…), de azt bizton állítom, hogy az olyan dalok is megtalálták az utat hozzám, mint a He Krisna vagy a Radhe-Syam.
A dalok nincsenek túlcifrázva, jobbára másfél és három perc közötti tételek adják a lemez zömét, de akad 40 másodperces energiabomba Az ötödik képében.
A lokálpatriotizmusuk az Egri csillagok c. himnuszban mutatkozik meg, tanítani való módon emlékeznek az egri hősökre.
A Srila Prabhupada-tól kölcsönzött Csizmával az arcukba afféle ars poetica is (olvassátok csak el a facebook-os bemutatkozásukat).
A két énekes adta lehetőséget is maximálisan kihasználják, de rengeteg vendéget is hívtak, a hazai HC színtérről, akik “hangjukkal és gitárjátékukkal támogatták a lemez felvételeit”, ahogy az a bookletben olvasható.
A teljesség igénye nélkül:
Csató Péter (Replika), Fido (AMD), Horváth Béla (Social Free Face), Böske (ex-Necropsia, Beholder), Csapi, Szilveszter (Tango Underground), Papp Gyuri (Bandanas, Tizedes Meg a Többiek), Bélteki Pali (Boston Klinika).
A lemezt bónuszként a HDG Srila Suhotra Swami Maharaja, bhajana zárja, ami – gondolom – afféle tradicionális Krisna dal lehet. Úgy érzem helye van itt ennek is, akit meg zavar, az átléptetheti…
A lemez kiállítása nem hagy kívánni valót maga után. Egyszerű, de minden lényeges infót tartalmaz.
Összegezve: a hazai hardcore szcéna megérdemli a figyelmet, a Tisztán A Cél Felé meg pláne. Azt hiszem érdemes lesz a korábbi anyagokat is megfülelni, meg várni az új alkotásokat is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
