Kicsit fura helyzetbe kerültem a Bastards lemezével kapcsolatban, bár ez nem egyedülálló a ‘forgács háza táján. Szóval, biztosan tudjátok, hogy több kollégánk is zenél itt-ott, közös projektek is vannak, stb., s ezek rendre fel is bukkannak ismertetők, hangpróbás megmérettetések formájában. Mit mondjak, ilyenkor talán még nehezebb objektívnek maradni. (Igaz, a lemezek ismertetése amúgy is szubjektív műfaj szerintem.)
A Kuszák Tibor – ének, basszus, Keszi Csaba – gitár, Monostori Ádám (Vesztegzár) – dobok felállású komáromi Bastards viszonylag régi motorosnak számít, lévén 2009-ben alakultak, s kezdetben Motörhead feldolgozásokat játszottak, majd egyéb metal és punk feldolgozásokkal is bővült a repertoár.
A biójuk szerint 2012/13 a dalszerzés időszaka volt, 2014 pedig a lemez felvételével telt, aminek ilyen okokból csak a fele jelent meg a Revolver Night EP képében.
“Nihilista, megszürkült, utópisztikus overdrive koncepció jellemzi a dalok hangulatát. Olyan gyökerekből táplálkozunk, mint a mindenkori Motörhead, Darkthrone, Mayhem, a GBH, a Jabbers zenekar, vagy Glenn Danzig. Nincs trend, és nincsenek szabályok.”
Ez utóbbi eléggé ki is lóg talán a hat dalos EP-ről, nekem mégis ez talán a kedvencem.
Azt nem lehet mondani, hogy túlcicomázták a hat dalt. Afféle beleszarós, punkos hozzáállás érződik és talán pont ettől is tud működni az anyag.
Lendületes, van kraft a srácokban, s ha ezt élőben is tudják, akkor biztos jók a Bastards bulik.
<a href=”http://truebastards.bandcamp.com/album/true-bastards-single”>True Bastards single by Bastards</a>
Ha már az elején említettem a ‘forgács kapcsolatot, akkor itt lebbentem fel a fátylat, ugyanis a lemezen emp (Amorite, In Vacuo) kolléga dobolása hallható. Jó feszesen tolta, meg kell hagyni. A bőgő viszont lehetne hangsúlyosabb szerintem. Élvezhető a cucc így is, de akár súlyosabb lehetne, ha jobban megröffenne Kuszák Tibi hangszere.
A torkával alapvetően nincs gond, ami itt szükséges, azt hozza becsülettel. Kicsit nyers, kicsit karcos, kicsit kiabálós, itt-ott még némi dallam is befigyel.
Ha már a többieket említettem nem hagyom ki Keszi Csaba gitárjátékát sem. Nem lehet azt mondani, hogy nagyon villogna, (nem is igénylik a dalok) de ami kell, azt becsülettel odateszi és azért az Amorite lemezen hallható, hogy tud gitározni. Itt-ott azért feltűnnek olyan megoldások, amik túlmutatnak az alap RNR kliséken szerencsére.
A borító elég direktre sikerült, de ez mondjuk ízlés dolga…
Összegezve megállapítható, hogy egy üresjárat nélküli EP-t rakott össze a trió, aminek érdemes várni a folytatását.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.