Még valamikor a nyáron került a birtokomba kiadói felajánlás révén a kanadai The Whorehouse Massacre 2015-ös lemeze, úgy, hogy semmilyen előzetes ismeretem nem volt a zenekarral kapcsolatban. A kéttagú produkció elborult sludge/stoner/funeral doom metalban utazik, ami egyenes út, mondhatni sztráda, fémzenétől érzéketlenre smirglizett szívem felé. Az Altair Of The Goat Skull/ VI egy válogatás lemez, amelyen a korábbi anyagokról szemezgettek a fiúk, így hamar sikerült bepótolnom mindennemű hiányosságomat a formációt illetően.
A külcsín az nagyon underground, ugyanakkor átkozottul beteg is egyben. Bár a lemezt rendes kiadói gondozásban szabadították a gyanútlan világra, úgy néz ki – valószínűleg szándékosan -, mintha egy fénymásolt borítóval ellátott, kézi terjesztésű demókorong volna. A borító az nagyon ott van, suttyó, ám egyben hangulatos is. Mivel a kincsesládikó is belülről fénylik – mi ronda emberek is ezzel nyugtatjuk magunkat -, lássuk mit rejt a lemez belseje.
A korong egy tizenhárom nótás pokoli esszenciája annak, hogy miben is utazik az egyébként zseniális nevű banda. A leglepukkantabb sludge riffek mellett, gördülékeny, taknyon csúszó, és egyben fülbemászó stoner témák is felbukkannak, agresszív, de fület nem sértő vokál társaságában. A hangzás pont olyan amilyennek egy ilyen lemezen lennie kell, ezt szoktam „érthetően maszatolónak” nevezni. Úgy borít el mocsokkal, hogy tudod miért kapod! 🙂
Mennyire tetszett W.P. gitáros/énekes/dobos és K. H. Basszeros urak munkássága? Ami azt illeti, azt elérték, hogy elkezdjek érdeklődni a korábbi cuccaik iránt, és képes vagyok akár egymás után kétszer is bedöngetni a lejátszóba válogatáslemezüket. Műfaji megváltást nem hoztak el, nem lett belőlük a beborult muzsikák messiása, de aki fogékony az ilyen salakkal, bélsárral, és rengeteg kiömlött cefrével borított, enyhén elvont sludge/doom keverékekre, annak ez a zenekar, és a művészetük mondhatni kötelező.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.