Sokan gondolják úgy, hogy nincsenek véletlenek.
Nos, az sem lehetett véletlen, hogy a Netherfell bemutatkozó lemeze hetekig várta gazdáját a Fémforgács promó választó felületén. Ennek az lehetett az oka, hogy stílusként a modern folk metal / folk metalcore volt feltüntetve. Legtöbb ítész társamnál külön-külön is kiveri a biztosítékot a folk, meg a metalcore, együtt pedig hatványozódik az ellenérzés. Szerintem volt, aki emiatt bele se hallgatott a lengyelek zenéjébe. Én megtettem és úgy döntöttem elvállalom a recenziót.
A CD két verzióban is létezik, van az echte lengyel, amin minden anyanyelvükön íródott és az angolosított változat, melyen a cím angol, a nótáknak pedig mind cím, mind dalszöveg szempontjából feltüntették az ánglius megfelelőjét/fordítását.
Nekünk az utóbbiból küldtek.
Elmondható, hogy a Between East and West egy igényes küllemű kiadvány. Digipack lemezről beszélhetünk, a szövegkönyv is tetszetős, jól olvasható, a tagokról készült fekete ceruzás portrék is rendben vannak. Mondhatni elegáns a megjelenés.
Ami a muzsikáról már nem feltétlenül mondható el.
A kiadó kísérőleveléből megtudhatjuk, hogy a Netherfell olyan közismert csapatokkal állt már egy színpadon, mint Arkona, Alestorm, vagy épp a Dalriada. Előre szólok, aki a Dalriada zenéjét nem szereti, be se próbálkozzon a lengyelekkel!
Mert alapvetően velük is az a baj, amit sokan a magyar banda szemére hánynak, azaz túlságosan is harsány elegyet kevernek ki a két műfaj házasításából. Maximumra próbálják járatni a nép-és a fémzenét is, figyelmen kívül hagyva a kevesebb néha több elvét.
Igen, leginkább az arányokkal van gondom.
Meg a férfi vokalista hangjával…
A Rozdroża (intro) egy népi/akusztikus hangszereken előadott bevezető, ami átfolyik az Upiór Kurhanu-ba, amiben már rendesen a húrok közé csapnak. Tomasz Indyka hangszíne, énekstílusa nem könnyíti meg a befogadást, van egy gégemetszett jellege. Szerencsére a hegedűzés mellett daloló Adrianna Zborowska valamelyest ellensúlyozza a vokális összképet. Persze ő arányaiban jóval kevesebbet énekel, ezért a jövőben javasolnám nekik, hogy kapjon nagyobb teret!
Zeneileg alapvetően a sodró, gyors melodic death/metalcore képezi a muzsika fémes részét. Tehát akadnak breakdown-ok, tördelések dögivel, a kétlábgépezésért, blastbeatekért sem kell a szomszédba menni, gitárszólók szintén fel-felbukkannak.
A Światło i Cień-ben egy perc elteltével érkezik egy dudás betét, ami csak annak nem juttatja eszébe Hevia dolgait, aki még sose hallott a világhírű spanyol zenészről.
De a tekerő is jól kihallható a nagy zúzás ellenére.
Amin nem csodálkozom, hisz testközelből heti rendszerességgel hallom munkahelyemen, amint 2-3 tekerős gyakorol.
Higgyétek el, igazi metal hangszer, hangosítás nélkül is úgy szól, mint az állat! 😀
Az első öt tétel lengyel, aztán a lemez második felében több angol nyelvű dal kapott helyet.
Mondjuk Tomasz tök mindegy, hogy polákul, vagy angolul vonyít, úgysem érteni egy szavát sem, viszont Adrianna esetében érezni, hogy bár nincsenek gondjai a világnyelvvel, teljesen okés a kiejtése, ülnek a dallamai, stb. mégis csak több érzelmet képes közvetíteni anyanyelvén.
A mókás című Kónik zmók i jo zmók volt az első szerzemény, amit megismertem tőlük, hisz forgattak rá egy klipet. Minden giccsessége, túlóóóóózottsága ellenére az egyik kedvencemmé nőtte ki magát.
A Mice Tower balalajkás, csellós nyitánya csodaszép, de ez elmondható a több nótába is beiktatott folkos merengésekre, elszállásokra.
Nem tartozik kedvenc stílusaim közé a folk metal semelyik válfaja, de minden fenntartásom és az általam hibáknak vélt ismérvek ellenére is tisztességes munkának tartom a Netherfell bemutatkozó albumát. Az ugyancsak pozitívum nálam, hogy ez nem egy mulatós, kocsma folk metal, hanem egy sötétebb tónusú muzsika.
Bárcsak Tomi gyerek orgánumát tudnám feledni…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.