A Grimorium Verum egy orosz szimfó black horda. 1996-ban alakultak, majd 2001-ben beszüntették tevékenységüket. Mint később kiderült, csak ideiglenesen, hisz 2006-ban reaktiválták magukat. Pályafutások első időszakában nem jelent meg nagylemezük, viszont az újjáalakulás óta a tavalyi Relict már a harmadik albumuk.
Bár a black metal nem tartozik kedvenc stílusaim közé, a sátánista szövegvilággal meg pláne nem tudok azonosulni, mégis úgy döntöttem, elvállalom az ismertető megírását. A feketefém szimfonikus alfaját sem ismerem túlzottan, nyilván hallottam már a Dimmu Borgirt, meg mondjuk a Carach Angrent, de őszintén szólva egyikük sem tett rám mély benyomást…
A Grimorium Verum zenéje valami miatt mégis megfogott. Persze rajongójuk nem leszek, de el tudom ismerni, amit a Relict 10 dalában felmutatnak. Legalábbis a muzikális részt. Mert az olyan dalcímekkel, szlogenekkel, mint Pilgrimage to Satan, vagy In Satan We Trust nem tudok mit kezdeni. A Symbol of Domination Prod. által „futtatott” korong abszolút minimalista, a booklet egy egylapos, kétoldalas papír, ami a borítón és a produkciós infókon kívül nem tartalmaz semmit. Dalszövegek, zenekari fotó, egyéb „extra” ohne. Tehát szerintem csakis fanatikus gyűjtőknek érdemes megvásárolni a gyári CD-t.
Bár a zenekari fotókon hárman láthatók, mégis csupán kéttagú a formáció. Andrey Zavalnyy kezeli a hangszereket (gitárok, basszusgitár, billentyűk), Roman Dokuchaev pedig a torok. A kvázi harmadik tag, a koncerteken beugró Alexandr Uryavin szintis. Ha minden igaz, ő a Relict-en nem játszik, felbukkan ellenben egy dobos, egy szólógitáros, két háttérvokalista és egy zongorista. Ezekből következik, hogy nem lecsupaszított hangzásvilággal szembesül, aki meghallgatja az albumot.
A címadó egy intróként funkcionáló, szimfós instrumentális tétel. Aztán a Rising Morning Star-ral elindul a (ál)nagyzenekari feketefém vágta. Talán amiatt tetszik ez a korong, hogy a szintetizátorból kicsiholt vonós, fúvós hangszínek nem hatnak olyan olcsónak, műanyagnak, mint sok hasonszőrű bandánál. Plusz a vokáltémák is nyújtanak kapaszkodót. Mondjuk lehetne változatosabb is az ének, mert Roman szinte végig ugyanabban a stílusban károg, de az orgánuma és a témái mégis viszonylag könnyen befogadhatóvá teszik ezt az egyébként szélsőséges muzsikát. Az At the Gates of Darkness heavy metalos riffeket, galoppozást sem nélkülöz és elmondható, hogy a gitárszólók is simán felférnének egy-egy heavy/power lemezre. A nóta közepe táján kapunk egy atmoszférikus leállást, majd a háttérvokalista hölgyből is hallani lehet valamit. A Black Tears Monastery verzéi alatt döngölő gitár és az örvénylő zongorafutamok számomra mindenképp átlag fölöttivé varázsolják ezt a korongot. Ebben a szerzeményben van legnagyobb tere a zongorának és a gitárszóló is eltalált. Összességében az egyik legerősebb tétel a lemezen. A The Vision in Solar Eclipse szinte már slágeres! Kifejezetten hangulatos versszakokkal vértezték fel a srácok.
A dolog pikantériája, hogy pont a két sátános című számba iktattak be rövid, de durván minőségi tiszta/dallamos férfi éneket. Ha ezt másik két-három nótában is megcselekedték volna, akkor még magasabb pontszám figyelne a rubrikában.
Sebaj, hátha a következő lemezükön bátrabban nyúlnak a klasszikus dalolászáshoz!
Aki sok szimfonikus black metalt ismer/hallgat, annak ez lehet, hogy csak egy átlagos alkotásnak fog tűnni. Nekem mindenesetre eléggé bejön, bár tény, hogy nincs túl nagy viszonyításai alapom. Itt van, tegyen vele mindenki egy próbát és döntse el maga, hányadán áll a Relict-tel! Vagy ne tegyen. Nekem nyolc! 🙂
<a href=”http://symbolofdomination.bandcamp.com/album/sodp015-grimorium-verum-relict-2015″>SODP015: Grimorium Verum – Relict (2015) by Symbol Of Domination Prod.</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.