Csak és kizárólag futó viszonyom volt eddig a From the Vastland-del, ám most úgy érzem, hangulata annyira átragadt rám, hogy sokáig fogom még végighallgatni a Blackhearts címre keresztelt anyagot. Az iráni egyszemélyes projekt nem bír túlságosan sok kiadott anyaggal, ám ezek mindegyike velős, energiától duzzadó, összetett muzsikának mondható.
Egyébiránt ez tipikusan az a fajta album, aminek a hallgatása közben a legkevésbé sem kalandozik el az ember képzelete, végig részese a tombolásnak. Enyhén visszhangosított, magas károgás csendül fel a legelejétől kezdve, mely pont annyi, amennyi kell, hogy legyen (sose szerettem az olyan előadókat, akik irgalmatlanul és nem mellesleg indokolatlanul sok szöveget pakolnak a dalokba). Nincs teketória; az Astoyhad, mint első a sorban, azonnal lerobbantja az arcunkat. Se intro, se felvezetés, se semmi, csak vegytiszta black metal. A maga hat percével abszolúte élvezhető.
Személyes kedvencemmé nőtte ki magát a kissé arabos hatásaival a második, egyben címadó tétel. Az összetettség szerencsére továbbra is megmaradt, kőkemény blast beat és agonizáló károgás a házigazda. Talán egy kicsit a korai Marduk anyagokhoz tudnám hasonlítani, némi Satanic Warmaster hatással megspékelve. Teljesen kvlt.
Utolsóként egy kisebb ambientes levezető következik az Abakhtaran személyében. Kissé középkorias, reneszánszos hatása van a tételnek, nekem nagyon tetszett.
Meghallgatva az anyagot maradéktalanul elégedett voltam, azt hiszem példamutató a kitartása és eltökéltsége Sina úrnak. Aki szeretne egy jót tombolni egy velős, sokat mondó anyagra, azonnal szerezze be a Satanath Records-tól eme remeket.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.