Az Alaque McBass (basszusgitár/vokál), Mike de Hautdesert (gitár/vokál) és Gergőcious K (dobok/vokál) felállású Acid Victoria nevű fiatal trióra nemrég figyeltem fel. Sajnos élőben még nem sikerült megtapasztalnom mit tudnak, ám amit a Massive Ejaculation c. EP-n hallok, az mindenképp biztató.
Nem mentes a – nevezzük így – gyerekbetegségektől, ám mindenképp figyelemre méltó és azt hiszem, a továbbbiakban számolni kell a srácokkal.
Röviden a banda történetéről annyit, hogy a csapat alapjait még 2005-ben rakta le Alaque és Mike. Aztán a köztük lévő ellentétek kiéleződtek, ami “váláshoz” vezetett, majd hét évnyi csend – az emberek életében hét éves ciklusok vannak, ezt nemrég tudtam meg – után 2012-ben a sors újra egymás mellé sodorta őket. Ahogy írják “a lázadás és a harag kora tovaszállt és újra egymás mellett, vállvetve zenélnek immár Acid Victoria zászlaja alatt”. Kellett még egy dobos, s 2013-ban viszont meghallgatások után K. Gergő csatlakozásával lett teljes az AV legénysége.
A Massive Ejaculation nem az első hangzóanyaguk, 2014 decemberében a Boogie Boy kislemezen mutatkoztak be egy hard rockos, némi pszichedeliával átitatott R&R nótával.
Boogie Boy single by Acid Victoria
Ezt tavaly októberben követte a szintén digiális formában elérhető UhhAhh single, amit EP előzetesnek szántak a srácok. S ez kiváló választás volt szerintem, mivel a Shipwrecked Boy jól mutatta meg, mit is várhatunk tőlük. Húzós tempó, vokálok, elszállás.
Elérkeztünk 2016-ba, február 12-én megjelent az igazán figyelem felkeltő borítóba csomagolt EP. Az anyagra hét dalt rögzítettek szűk harmincöt percben. Vagy lehet pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy hat plusz egyet.
Alapvetően a már említett hard rockos, pszichedelikus cuccot kapjuk stoneres, ősrockos, meg némii southern adalékkal.
Ami kiemelheti őket a hasonló csapatok közül, az a masszív vokálmunka, amin persze lehet még dolgozni a jövőben, de elég jól el vannak már találva, ki vannak dolgozva az énektémák.
Nagy csúcspontok nincsenek az anyagon, mondhatni egységes a felhozatal, azonban három dalt kiemelnék, mint abszolút kedvencet.
A már említett UhhAhh kislemezes dal a pszichedelikusabb vonalat erősíti, a Hey Na meg a lazább véglet. A The Bonus Boy meg valahol a kettő között helyezkedik el, s talán ez a leginkább stoneres tétel, amiben azért van némi füstös elszállás is.
A dalok között van angol és magyar nyelven előadott szám is. Alapvetően szeretem a magyar nyelvű dalokat, s az sem szokott zavarni, ha egy kiadványon belül van ilyen is, meg olyan is, de az Acid Victoria esetében azt hiszem erősebb lenne az összhatás, ha csak angolul szólalnának meg a nóták.
Igazság szerint a két magyar nyelvű dal közül a zenekar nevét viselőt érzem szövegileg a legkevésbé eltaláltnak, bár a refrénje kétségtelenül jól énekelhető. A Deus Ex-be már kevésbé tudok belekötni, de azért még azon is lehetett volna dolgozni. Az angol jobban áll nekik, na!
A záró tétellel meg nem nagyon tudok mit kezdeni. Nem rossz önmagában ez az elektronikával gazdagon megpakolt tétel, viszont nem érzem idevalónak, pláne nem majd’ kilenc percen át…
Massive Ejaculation EP by Acid Victoria
Ha összegezni akarok, akkor egy erős bemutatkozó anyagot tett le a trió, ami alapján mindenképp az év reménységei kategóriába kerültek és igyekszem majd élőben is elcsípni őket.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.