Sokáig nem kedveltem a Kriegsmaschine munkásságát. Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy kitűnne az átlagos blacker csapatok sokaságából. Aztán beütött a változás 2014-ben az Enemy of Man megjelenésével, innentől pedig azt mondhatjuk: a KSM már a harmadik érához tartozó banda. Lehet, nincs ilyen definíció jelenleg, ám a saját felfogásom szerint három éra jött eddig létre a black metal szubkultúrához kötődően:
Első: Venom, Hellhammer és társai
Második: Mayhem, Burzum, Darkthrone…a tradicionálisak. Ismerjük szerintem ezt.
Harmadik: Azok a bandák, akik ugyan blacket játszanak, de nem a megszokott módon. Törések a számokban, teljesen más üzenet a dalszöveggel, egy teljesen más felfogása a sötétségnek. Itt már nem a kegyetlen blast beat-re és sátánkodásra fókuszálnak a zenekarok, sokkal inkább arra, hogy úgy érjenek el egy elemi gonoszságot az elménkben, ahogy azt nem vártuk volna.
Utóbbi tehát saját definícióm a harmadik érára.
Örültem, hogy a KSM áttért ebbe a kategóriába, sokkal inkább tetszik, amit műveltek az Enemy of Man anyagon.
Mivel nem találtam semmi konkrét ismertetőt róluk itt az oldalon, igy rövid gyorstalpaló:
A KSM 2002 óta rosszalkodik. Lengyelek, gonoszok, sátánisták… utóbbi kettőről csak saját állitásuk alapján értesülhet az ember. Sok-sok demo, EP és split jött ki tőlük, ám mindösszesen kettő teljes anyag, a most tárgyalandóval együtt. Az előző anyag, az Altered States of Divinity nem kifejezetten nyerte el a tetszésemet. Mint emlitettem: totálisan a sablon blackek világába illeszkedett be. Azt gondolom, ezt az átlagosságot kívánták megtörni a srácok az új anyaggal.
Hat számot kaptunk az új éra hangulatával nyakon öntve, összjátékideje majdnem ötven perc. Minőségileg jelentős javulást értek el, továbbá a sablonos irkafirka nevek helyett egyértelmű és téveszthetetlen kijelentésként szembesülünk a banda nevével, illetve az album címével a borítón. Egyszerűsített design, sokkal többet ígérő zene.
Azért kicsit becsapósan indul az anyag; valószínű egy szent kórus zengi fohászát a drágalátos jó istenhez, hogy bűnbocsánatot nyerjen. Szerencsére nem időznek azért ezen el, pár másodperc után arcba csapódik a gonoszság. Természetesen nem blast beat formájában vagy agyatlan ordítozással érkezik, inkább a gitárjáték fejezi ki az atmoszférát, mintsem a többi elem. Hangzatos helyeken beköszönnek azért olyan kulcsszavak, mint „Darkness” és társai, de nem zavaró.
Felesleges és zavaró lenne azt hiszem minden számról egyenként nyilatkozni, így nézzünk egy átfogóbb képet:
A számszerkezetek a legkevésbé sem követik a hagyományos felépítést, sokkal komplexebb és gonoszabb, mint elődei. Jó helyeken érkeznek a feszültségkeltő felvezetések, amit a dobjáték kiválóan fenntart a katartikus végjátékig. Apokaliptikus érzéseket keltő riffekkel kombinálnak az egész anyagon, talán nem is lehet megállapítani, melyik a leggonoszabb tétel. Itt teljesen érezhető, hogy az anyag azoknak készült, akik szeretnek elmélyülni a jelentésben és mondanivalóban. Ez biztos nem lesz az agresszorok kedvenc eledele. Másfajta sötétségről beszélhetünk jelen esetben.
Az anyagot a No Solace gondozza és még rendelhető az oldalukon, ám úgy vettem észre, sok helyre fel is van töltve, így például TeCső (csak azért írom így, mert nem reklámoldal vagyunk). Ha valaki szereti kezében tartani a kiadványt, nosza hajrá, lehetőség van rá. Én mindenképp javasolni tudom annak, aki szeretne mélyebben megismerkedni az új KSM-el, illetve a harmadik érával.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.