Két EP (C.Q. – 2012, What’s on your mind? – 2014) után végre itt egy nagylemeznyi anyag a magát “grunge, psychedelic, progressive, rock music of early ’90th” címkével ellátó budapesti négyestől.
A bemutatástól talán el is tekintenék, keressetek vissza, mindkét EP-ről találhattok olvasnivalót, ahonnan a Kiss Péter – gitár, ének, Mándli István – gitár, Erdős László – basszusgitár és Erdei Attila – dob felállású banda sztorija is megismerhető. Annyit talán mégis érdemes megjegyezni, hogy a tagok olyan csapatokból lehetnek ismerősök, mint az Autumn Twilight, Paradise Host, Cantara, Holt Költők Társasága.
Mit is lehet hát elmondani az album kapcsán?
Bár a lemezcím sunCult, azért itt a borúnak, vagy pontosabban a borongásnak és a melankóliának is helye van. Nem tértek el az EP-ken kijelölt útról, továbbra is a ‘90-es évek hangulata érezhető a dalokban legerőteljesebben. S talán még azt se lenne túlzás állítani, hogy Seattle-ben is születhettek volna egyes dalok, bár a dark rockos, pszichedeliával kevert hangulat miatt talán kicsit kilógnának onnan.
Mindenesetre ezek az elszállós dolgok korábban is tetszettek, most viszont némi súlyosodást is észre lehet venni. Persze ez nem annyira újdonság a tavaly, az új album előfutáraként nyilvánosságra hozott www című dalukat ismerve. Na, ebben elég súlyos riffek vannak és hát Kiss Peti is elég nyers, már-már hörgős témákat hoz.
Ez a lemez egyik pólusa, a másik meg a 2014-es anyagról már ismert, korábban klipesített kaleidoscope.
A lemez megjelenése előtt érkezett az abstract substance videója, s a dal nagyon jó választás volt, mert bátran jelentem ki, hogy a Clue esszenciáját mutatja meg. Ebben benne van szinte minden a csapatra jellemző stílusjegy, illetve finomság.
Kedvenc még egy babajáték csilingelő hangjaival kezdődő, visszafogott, melankolikus turquoise, amibe az akusztikus gitár mellett a narráció hoz különleges hangulatot. Valahogy jól keveredik a Chains-es, Mad Season-t idéző kicsit wave-es, enyhén darkos
Az apeiron – ami amúgy a lemez leghosszabb darabja – meg progos hangulatokat hoz, ami valamennyire újdonságot is jelent a csapatnál, de legalábbis árnyalja a Clue-ról eddig kialakult képet. Sokadik hallgatásnál ugrott be, hogy némileg hasonló utakon járt a mohácsi SolarScream is anno.
Azt meg kell hagyni, jól szerkesztették a dalsorrendet, mert a végére tették a három (hologram, kaleidoscope, glow) korábban az EP-ken megjelent nótát, ráadásul ezeket mind kedvencként tartom számon. Ennek ellenére szívesebben hallottam volna helyettük újabb szerzeményeket. De azt hiszem ennyi a negatívum, amit a lemezzel kapcsolatban meg tudok fogalmazni.
Összességében tehát elégedett vagyok és lelkesedni is tudok a majd’ negyven percnyi az EP-khez hasonlóan szabadon meghallgatható és letölthető lemezanyagért, bár én, aki az elejétől nyomon követem a csapat munkásságát pici csalódást érzek, az újra felhasznált dalok miatt.
A borító viszont mint láthatjátok különleges és csodás!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.