Az énekesek körüli hosszas kavarás után 2011-ben egy olyan Anthrax lemez érkezett a Worship Music képében, amivel véleményem szerint mind az ősfanok, mind pedig a John Bush korszak rajongói elégedettek lehettek.
Az a lemez még mindig előkerül nálam, s a bandát azóta kétszer is sikerült elcsípnem, bár egyértelmű, hogy a 2013-as Budapest Parkos önálló bulijuk vitte a prímet, ahol már az Anthems EP-t is megmutatták.
![](https://www.femforgacs.hu/userfiles/Image/2016-06-29/Anthrax_2016.jpg)
Ha jól emlékszem, már ott is említette Scott Ian, hogy készül az új lemez, de az egy évvel későbbi Arénás Maiden/Anthrax koncerten tuti, hogy ígérte.
Aztán inkább csak koncertekről, Benante családi gondjairól, meg Scott Ian TWD-s (The Walking Dead) szerepeiről jöttek hírek. Na jó, közben azért kijött a Chile on Hell koncertanyag is. Szóval azt azért nem lehet mondani, hogy pihentek volna. Mindenesetre új dalokról csak tavaly kezdtek érkezni a hírek és az elsőként közzétett Evil Twin alapján – bár egy dal, nem dal – sokat még nem lehetett mondani a készülő anyagról. Ez amolyan biztonsági „játék” lehetett, mert jól vitte tovább az előző lemez dolgait, sok újdonságot nem is mutatott. Bevallom, különösebben akkor még nem is fogott meg.
Aztán megérkezett a For All Kings, s elsőre nem mondhatnám, hogy elájultam tőle. Azt persze nem mondanám, hogy nem tetszett, meg csalódtam, de nem adta magát olyan könnyen, mint az elődje.
A You Gotta Believe erős kezdés, rögtön meg is mutatják, hogy nem lacafacáznak.
A címadó egy epikusabb tétel, az alapozás meg betonbiztos. Erre kár is talán szót vesztegetni. A Benante-Bello ritmusszekciót is felesleges méltatni, de Scott Ian is a ritmusgitárosok élmezőnyében van nálam.
A szöveges videóval megtámogatott nem túl rövid Breathing Lightning az egyik kedvencem. Íve van a dalnak, benne az igazi Anthrax-íz (Ian ritmusozása, csordavokál, Joey dallamai), Charlie dobjátéka – a finom cinezéssel – sokat hozzátesz, Donais szólója meg igazán eltalált. A kórusok miatt még újdonság is van.
A Suzerain meg a nyersebb, zúzósabb Anthrax-t mutatja. Itt aztán Charlie nyomja a duplázót, mint süket a csengőt.
A már említett Evil Twin nem véletlenül lett az elsőként bemutatott nóta. Ez talán a leginkább hagyományos szerzeményük.
A Blood Eagle Wings a maga nyolc percével hengerel. Egy jól felépített dal ez, amire már nem merném a thrash jelzőt aggatni. Talán a Maiden hosszabb, kifejtős dolgai is hathattak rájuk. A lényeg, hogy a hossza ellenére sem válik unalmassá. A klipje meg, húú… nyilván Scott horror mániája (is) ihlette.
Nem lehet azt mondani, hogy Belladonna nagy énekes, azonban úgy érzem ebben a dalban mindent megmutat, ami miatt szeretni lehet és ismét bizonyítja, hogy nem volt rossz döntés újra őt állítani a frontra. Mondom ezt annak ellenére, hogy én nagyon bírom a Bush-sal készült lemezeket is.
Ha kedvenceket kellene kiemelnem, akkor az All of Them Thieves semmiképp sem maradna ki. A társadalomkritikus szöveghez nagyon eltalált a dal minden ízében.
![](https://www.femforgacs.hu/userfiles/Image/2016-06-29/Anthrax_live.jpg)
A többieknél jóval fiatalabb Donais ugyan koncerten nem az az örökmozgó, arra ott a Belladonna-Bello-Ian trió, azonban a gitározásával sokat hozzátesz. El tudom képzelni, hogy a dalszerzésben is benne volt a keze, mert azért némileg másabb ez, mint a Caggiano-val készült elődje.
Nem mondom, hogy könnyen adta meg magát a lemez. Elsőre sem éreztem gyengének, de kellett idő és néhány hallgattás hozzá, hogy azt mondjam ez is van olyan szinten, mint a Worship Music.
A borító ötletes, bár ebben a csapat mindig elég jó volt. A hangzást nyilván nem érheti panasz. Tehát a produkciós részét nem érdemes vesézni.
A Big 4 jelenkori dolgai közül nálam egyértelműen az Anthrax a favorit, érzésem szerint a Metallica – ha kijönnek egy új lemezzel – legfeljebb megközelíthetik a For All Kings lemezt, de túl aligha szárnyalják. (Bár ne legyen igazam!)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.