A Kerekes Band minden szempontból profi zenekar! Ezt jelzi többek között az a tény, hogy új lemezük megjelenésének napján frontemberük, Fehér Zsombor bepakolt néhány CD-t a táskájába, biztos, ami biztos alapon. Mert mi van, ha véletlenül összefut mondjuk egy újságíróval, aki szívesen ismertetné az albumot. Nos, összefutott. Történetesen velem. Ami elég gyakran megesik a Kis-Dobó téren. És mivel én írtam a Fémforgács hasábjain előző két nagylemezükről is, így felajánlottam a Back to Følk (Music from Følkland) kritizálását Zsombornak, ő pedig kezembe nyomott egy CD-t.
Amely külsőségében is kiválóan illik a lemezhez kitalált koncepcióba. Hogy a promó-szöveget idézzem: „A zenekar ezúttal is különleges utazásra visz minket, amelyben elhozzák nekünk az ősi Følklānd-szigeteken maradt mågyarï kolónia zenéjét.”
Szóval álmodtak egy világot, vagyis szigetet/országot maguknak, amihez még térképet is rajzoltak.
A bookletben pedig humoros ismertető található Følklānd természetrajzáról, állatvilágáról, kultúrájáról, gazdaságáról, etnikai, nyelvi, vallási megoszlásáról. Én jókat röhögtem ezek olvasgatása közben! Továbbá Følklānd ősi himnuszának szövege is megtekinthető. A szövegkönyv A/3-as méretre hajtogatható ki, melynek egyik oldalán ezek az ismertetők, a másikon pedig egy, a borítón lévőhöz kísértetiesen hasonlító fotó látható a bandáról. A digipack formátumú kiadvány kinyitása után pedig a sziget térképe tárul szemünk elé. Szóval minden nagyon ki lett itt találva, és a megvalósítás is elsőrangú. A mai digitális formátumok uralta, letöltögetős világban pont az ilyen kiadványok miatt érdemes még fizikai hanghordozót vásárolni!
Természetesen nem csak a külső megjelenés impozáns, hanem a belbecs, vagyis a muzsika sem kispályás! Egyrészt vissza a gyökerekhez, lévén mind a 12 nóta instrumentális. Másrészt új elemeket, friss hangzásokat is alkalmaznak rajta. Metal zenekarok szeretnek a friss lemezeik kapcsán olyanokat nyilatkozni, hogy a kemény részek még keményebbek, a dallamosak meg még dallamosabbak lettek az eddigieknél. Amiket a végeredményt hallva általában jól meg szoktam mosolyogni. Erre itt egy nem metal csapat, a Kerekes Band ötödik nagylemeze, amire valóban illik ez a meghatározás!
Ugyanis a gyakran fölbukkanó elektromos koboz úgy szól, mint egy torzított gitár. Tehát az ethno-funk mögé nyugodt szívvel odabiggyeszthető lenne a (grunge) rock stílus-meghatározás. Más részről viszont (gyanítom a vokálnélküliségnek köszönhetően) az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fektettek a rögtön rögzülő fogós, már-már popos dallamokra.
Kapásból egy örökzöld melódiával nyit a címadó szerzemény. Azt hihetnénk az első másodpercek hallatán, hogy a Hej, Dunáról fúj a szél szól majd itt, de természetesen nem erről van szó. A dal lendülete, csakúgy, mint a Trans-Nomád Expressé magával rántja a hallgatót. Ezzel a rockos tétellel vezették föl a lemezt, nekem már akkor is az motoszkált a fejemben, hogy anno a Korai Örömtől is hallottam hasonló dolgokat. Vagy épp az Ozric Tentacles zenekartól.
A későbbiekben is többször fölbukkan ez az egyszerre pszichedelikus és riffelős él. Az album két kifejtős, epikus darabja az Aranycsődör és a Hunor khán. Az előbbi is összetett, több hallgatást igénylő tétel, viszont utóbbi számomra a Kerekes Band Stairway to Heaven-je, vagy épp Child in Time-ja! Tökéletesen építkezik, teljesedik ki! A balladisztikus kezdés kapcsán óhatatlanul beugrik a Honfoglalás című film zenéje, ahogy aztán félidőnél beindul, az minden pénzt megér. Talán sosem pengettek még ennyire lírai húrokat, mint a Hunor khán első felében. És ezúttal erre még rátesz egy lapáttal Zsombor a Følklānd ősi himnuszában. Nem pengeti, hanem fújja a melódiát, a tényleges pengetést Námor Csabi végzi. Páromnak rögtön ez lett a kedvenc Kerekes Band szerzeménye. Meg is hallgatta egymás után vagy harmincszor! 😀
Valóban egyszerűen nagyszerű, gyönyörű szösszenet.
Emberi hang csupán a Szilajban hallható, de kimerül egy kis „hejjj-hejjjező” csordavokálban. Ami nem az első headbangelésre késztető nóta a lemezen!
A Sárkányfű riffje csöppet a Nirvana Smells Like Teen Spiritjére hajaz. Persze nem lehet véletlen, hogy Viktorék élőben Foo Fighters dalt is szoktak játszani.
A Flower pávában Csarnó Ákos brácsatémáját elképzeltem kicsit gyorsabban, egy Flying-V, vagy Explorer gitáron előadva és máris a thrash metalnál tartanánk!
A Puszta beat címéhez hűen ugyancsak visz némi beat/rockot az etnhofunkyzásba. Meg egy kitörölhetetlen, Zsombor-féle furulya vezérdallamot. Kónya Csabi basszusjátékát végig élvezet hallgatni. Az Anonymus pedig az ő egyszemélyes show-ja. Ha annyit mondok, hogy a nemrég hazánkban dupla koncertet adott RHCP őrült bőgőse, Flea is szokott ilyesmiket tolni (slap-technika rulez!), akkor ez csakis jót jelenthet! Aztán szedik a Sátorfájukat és úgy ér véget ez a röpke 39 perc, mint a sicc. Ezért az ember hajlamos rögtön újraindítani a lemezt!
Összességében elmondható, hogy bár instrumentális album a Back to Følk (Music from Følkland), mégis a Kerekes Band eddigi legszínesebb, legváltozatosabb dalcsokra.
A Szent Veréb legyen Velük, és Veletek! 🙂
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.