Ha jól emlékszem a Facebook-on kerültem kapcsolatba a görög Nick Marinos-szal a grunge-os Madleaf nevű zenekar kapcsán, majd figyelmembe ajánlotta a doom-os, darkos, gótos, death-es Slitherum nevű bandáját is, amiről már olvashattatok is.
Nemrég pedig egy szóló projektet is útjára indított, amiben csupán Dimitris Delis (Studio 222) producer volt segítségére, aki gitározik is az anyagon.
A címadó Agrypnia még nem mutatja meg a lemez igazi arcát. Már itt is vannak a teljes lemezre jellemző jegyek, szinti, industrial, dark wave és dark rock hatások, némi gótikus, filmzenés megközelítés.
A dalt amúgy simán el tudnám képzelni egy vámpír/akciófilmben. Hangulatilag még egy kis ‘80-as évek végi The Cure-t is érzek.
Bár Depeche Mode-os szintipopként indul a Beddrug, de összességében egy könnyedebb The Mission/Sisters of Mercy dalként tudnám leírni.
A szöveges videóval megtámogatott Cold Feeder volt az első dal, ami kijött, s amit Nick a figyelmembe ajánlott. Ez alapvetően egy hangulatos Depeche Mode dalként is megálná a helyét (bár őszintén szólva elvesztettem a fonalat DM ügyben), de azért egy kicsit több gitárral és ipari jellegű témával egy súlyosabb nóta is kerekedhetne belőle.
A Rammstein és a Kraftwerk mellé adj némi Ministry-t és nagyjából meg is kapod a Dog Dust-ot.
A dalokat egyesével adagolta a csapat, harmadikként érkezett a DWN, amiben meg korai White Zombie-féle industrial világ mellé még egy pici doom is árnyalja az összképet.
A 30 Days igazi dark rock, amibe a Sisters Of Mercy mellé kis szimfonikus metal hatás is vegyül. De talán a One Second korszakos Paradise Lost sem áll távol a valóságtól, ha párhuzamot kellene vonni.
Az utolsó előtti God In A Cone meg a legslágeresebb tétel az albumon.
A keleties dalamvilággal induló Death Laments első fele leginkább Type O Negative/The Cult hatásokat mutat, a közepén egy kis szünet után jön egy rejtett track. Ez pedig egy korai Marilyn Manson jellegű, kalapálós industrial tétel, extrémebb vokállal.
Jó ez a bő fél órás, változatos anyag. Bemutatkozásnak tökéletes. Kicsit még érzem az útkeresést, a hatásokat, de igazság szerint egy vezérfonal már megvan.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.