Pyromancer
Demo MMXV

    Krisztus a kereszten, pentagrammok, fordított keresztek… ennél klisésebb borítóba bizony nehezen tudta volna csomagolni a 2015-ös keltezésű demóját a Pyromancer, azaz Tűzmágus elnevezésű kéttagú black/death brigád. A Conqueror Horus művésznevű gitáros-bűbájos, és a Master of Graveyard Torment fantázianevű dobos-bűbájos által alkotott banda egy teljesen okés demót küldött el a Fémforgács részére – csak éppen túl sok eredetiség nem szorult a bemutatkozó anyagba.
 

    Bemutatkozó kiadványoknál a büdzsé szűkössége miatt rendre neuralgikus pont szokott lenni a hangzás, itt azonban a Godz ov War Productions kiadó jóvoltából egész tűrhető soundot sikerült összekalapálni az anyagnak. Az a kis recsegős kosz, valamint az élőnek ható dobhangzás még jót is tesz a lemez gonosz hangulatának.

     A korongon (illetve kazettán, merthogy ilyen oldscool formában is elérhető az anyag) szereplő dalok meglehetősen direktek, régimódiak, zajosak, és rövidek, tehát sallangmentes blackened death-esszenciának tekinthetőek. A magasabb fekvésű károgások-sikolyok és az öblösebb, visszhangosabb hörgés-rekesztés jól kiegészíti a dob-orientált hangkép azon részét, amit a néhol kicsit noise-os ízű gitárokkal esetleg nem sikerül lefedni. Különösebben bonyolult dolgokat nem játszanak a fiúk, jól hallhatóan az ördögi atmoszféra, és egy tömör, a hallgatót maga alá gyűrő megszólalás megteremtése volt a cél, nem pedig a relatíve slágeres megoldások feltalálása. A rövidke tételekből összeálló 13 perc ebből a zenéből pont elég is, mivel meglehetősen próbára teszi a hallójáratokat a csapat által képviselt zajos-gonosz-kompromisszummentes produkció.
 

    A lemez meglehetősen homogén, igazán kiugró tételek nincsenek, csak esetleg „reprezentatívebb” számok, amelyek kompaktabban közvetítik az egész anyagot átható attitűdöt. Jómagam a két percnél valamivel rövidebb, de iszonyat tömör, sebes és kíméletlen Abyssal Crucifixion című tételt nevezném meg a korong legesszenciálisabb nótájaként. A többi dal is jól funkcionál, csak – relatíve – szellősebb megfejtést kínál, mint ez a tétel.
 

    A Pyromancer szándéka tehát egyértelmű, a megszólalás ennek megfelelő, a lemez egészének hallatán azonban mégiscsak hiányérzetem volt. Hiába a tömör fogalmazás, és a jól irányzott bestiális szónikus támadások, jómagam mégsem tudtam igazán azonosulni a hallottakkal. Olyan aspektusa ugyanis nincs a demónak, ami valóban kiemelné a csapatot sok száz black/death brigád közül. Miért kellene – a jövőben – ebből a zenében több albumnyi? Így, 13 percben úgy-ahogy működik a történet, de nagyobb adagban már azért rettenetesen unalmassá válna. A banda jelenleg olyan szűk zenei keretek között mozog, ami nem mutat túl sok lehetőséget a jövőre nézve. A formáció neve alapján is vártam volna valami utalást vagy zenei megoldást, ami a tűz kontrollálására, mint valódi tűzmágusi „képzettségre” utal, de még egy nyamvadt tűzropogásos intrót sem kaptam… Pedig már ezzel is lehetett volna valami egyéniséget adni a kéttagú brigádnak, de sajnos még ezt sem sikerült meglépni.
 

    A Pyromancer demójának így a legnagyobb hibáját a valódi, markáns benyomások hiánya jelenti. Persze lehet, hogy túl nagy elvárásokkal megyek neki egy egyszerű bemutatkozó anyagnak, de nem hinném, hogy maximális, vagy ahhoz közelítő pontszámot érdemelne egy olyan demó, ami erős közepes szinten műveli a blackened death metált, ám egyebekben nem nyújt semmiféle sajátos vagy maradandó élményt.