Több száz írással a hátam mögött sem tartom magam igazi kritikusnak, inkább hobbi firkásznak, aki talán hallott már annyi zenét, hogy legyen némi hitelességi alapja, nem vezérel más, pusztán az élvezet, ami időnként a zenekarok utáni kutakodással jár, valamint a tó medrének bűzös iszapjából előhorgászott aranytallérok, amik másnak is tudnak örömet okozni az által, hogy felleltem őket. A kritikák, vagy inkább magánvélemények, ismertetők elkészítése közben gyakran olvasok utána zenekaroknak és futok bele nem egy külföldi cikkbe, írásba, de még ezek sem tudnak igazán befolyásolni egy-egy vélemény kialakításában köszönhetően szégyellni valóan gyér nyelvtudásomnak. Viszont azon mindig meglepődök, hogy egyes források milyen fantasztikus pontszámokkal tudnak ellátni néhány lemezt, ahogy azt a dán Deus Otiosus esetében is tapasztaltam. Az egyébként egész jó, de messzemenően a középszerűségnek szentelt death metal fészekrakóhelyeként funkcionáló Great Dane hozta el nekem a koppenhágai brigád immár negyedik, Opposer című nagylemezét, melyről egy „kolléga” egy külföldi oldalon úgy nyilatkozott, hogy azért nagyszerű lemez, mert ő szereti a death metalt, ez pedig death metal. Érvei elfogytával írt még kicsit arról, hogy milyen jó volt a legelső lemeze a brigádnak, amit nagyon szeretett. Nem csoda hát, hogy több ilyen cikk után az előttem tornyosuló promó halomból rögtön ráharaptam a lemezre, várva a katarzist, amit egy jóféle, minőségi, mégis underground, régi sulis death nyújthat. Törjenek csak a nyakcsigolyáim, áradjon a kriptaszag!
A teljesen átlagos és jellegtelen borító sem tántorított el, az albumot nyitó Kneel pedig steril hangzása és a banda érezhető thrash metalos befolyásoltsága ellenére húzós kezdésnek bizonyulva rántott magával, bár alig több, mint három perces játékidejével bizonytalanságot is keltett, mert maga a lemez majdnem háromnegyed óra, amit hasonló dalokkal feltöltve ilyesztőnek hathat. A némileg változatosabb Disturbing The Dead már ismerősnek lehet bárkinek, aki hallott már néhány death metal lemezt és nem Grönland egyik gleccserén lógatta a lábát a 90-es években, a dal 4 perc fölé nyújtása az ismétlődő refrénnel pedig már a popzene kínosságát idézte meg számomra. A magát nyugodtra füvező In Flames hangjaival indul a Stand Your Ground, ami voltaképp szintén a Disturbin The Dead, csak próbálja álcázni magát néhány kisebb különbséggel. A szerencsére gyorsabb és nosztalgikusabb Haunter punkos, rockos hangulata azért visszaad abból, amit én is megtapasztaltam, amikor meghallgattam a csapat egészen frappáns, de szintén nem kihagyhatatlan bemutatkozását, ebből a lazaságból, frissességből kellett volna több a lemezre, bár ez sem volt képes kitölteni ötletekkel a rétestésztaként nyújtott dalt. Mindez még kínosabbá válik az öt perc feletti Towering Flames következtében, ami után elgondolkodtam rajta,hogy talán a kiadó csak nekem nem fizet egy pozitív kritikáért, mert a dal nyugodtan lehetett volna az utolsó is, annyira kínosan ötlettelen és érdektelen. Ha a lemezen szereplő sorrendben vették fel a dalokat, akkor lehet, ők is a térdükre csaptak és kijelentették, hogy tudnak jobbat is, mert a címadó The Opposer már jóval változatosabb produktum lett, ami időnként még azt a kérdést is felvetette bennem, hogy hol voltak ezek a srácok az eddigi közel 20 percben? De ez mindegy is, mivel a folytatásban 4 újfent egymáshoz nagyon hasonlatos szerzeményt kapunk néhány ígéretes csúcsponttal, jobban sikerült thrash meneteléssel, de többnyire gőgösen, elégedett pofával pöffeszkedik a minőség trónján a sokszor hallott, tapasztalt középszer, aminek köszönhetően a lemez ismertsége nem attól függ majd, hogy szereti-e valaki a death metalt.
Ha a rajongóknak egy izmos old school lemez az örök szerelem, akkor a Deus Otiosus csak annyi, mint megfordulni valaki után az utcán és füttyenteni egyet elismerésképpen. A lemez érzelemmentes, számító és törekvései ellenére elég modern hangzású, ami alapvetően megöli az egészet. A műfaj fanatikusainak minden esetre érdemes próbát tenni a zenekarral, de nekik is inkább a 2010-es Murderer, vagy az utána érkező Godless lemezt ajánlom, aki pedig nem bírja, ha megmondják mit szeressen, az vesse bele magát a kiadványba a zenekar bandcamp oldalán, mert lehet az én készülékemben van a hiba…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.