A 1000Dead egy görög trió. Ők magukat a legtágabban, szimplán metal-ként aposztrofálják műfajilag. Az online fémenciklopédia pedig a metalcore/thrash/groove metal címkét aggatta rájuk.
A 2013 óta aktív csapat idén márciusban jelentette meg bő 38 perces, self-titled albumát, mely egyben a bemutatkozó nagylemezük is. Azaz, volt idejük érlelni az anyagot.
Nekünk hallgatóknak szintén érdemes időt szánni a korongra, ugyanis ez a 11 nóta nem adja túl könnyen magát.
Első blikkre egy szimpla, tucat kórságnak is tűnhet a srácok zenéje, bár én rögtön kiszúrtam egy-egy érdekes, átlagon felüli, a szokásostól eltérő megoldást. És gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül.
A Lying Through Teeth még egy tipikusabb, HC alapú aprítás, a sokak által gyűlölt metalcore-os acsarkodással. Az Unveil Hatred ellenben már jóval izgalmasabb tétel!
Egyúttal változatosabb, agyasabb, kiszámíthatatlanabb.
Az enyhén Gojira, vagy inkább Burst-ízű középrész speciel kiváló!
Akadnak a számban meglepő téma-és hangulatváltások, amik jóval túlmutatnak egy átlag metalcore bandán.
A Post-War Blues címéhez hűen tartalmaz stoneres/southern-ös (ergo mélyen a blues-ban gyökerező) döngöléseket, melyek közé Dillinger-es matekozások is keverednek.
A Bring a Knife to a Gunfight nem csak címét tekintve, de játékidő szempontjából is a leghosszabb szerzemény. Szerencsére sikerült megtölteniük tartalommal ezt a bő 6 percet. A témák, megoldások itt is a néhai Burst-öt idézik, ami dicséretes!
Az a pár soros dallamos ének mondjuk nem túl veretes, de díjazom, hogy megpróbálkoztak vele. A Noise/Pain-ben fölbukkanó minimálének viszont el lett találva!
Csakúgy, mint a This Day We Fight VoiVod-os dalolászása.
Mondjuk zeneileg is a kanadaiak dolgaira emlékeztet ez a dal.
Meg a Korog-ra…
Az Unplug Me tompított kezdése, majd a folytatás is elég hangulatosra sikeredett.
A Stonework-ben is az extrém (Farkas Zotyás) vokál dominál, de van benne egy röpke tiszta énekes intermezzo, a végén meg egy tetszetős basszusszóló.
Nem tartom kiemelkedő lemeznek a görögök debütjét, mert nem születtek egységesen magas színvonalú dalok. Mégis, úgy érzem már most megvan az egyéni hangjuk, hisz a hatásaik ellenére mégis unikálisnak tűnik ahogyan játsszák ezt a stílust.
Melyre talán a kísérleti metalcore a legtalálóbb kifejezés.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.