Audionerve
Burn Your System

(Szerzői kiadás • 2017)

oldboy

2017. szeptember 16.

0

Pontszám

8

Az Omega Diatribe gitárosa, Hájer Gergő összehozott egy stúdió-projektet. Ez önmagában talán nem bírna akkora hírértékkel. De mivel olyan, nemzetközileg is jegyzett, külföldi ütősök vendégeskednek az anyagon, mint Kevin Talley (Suffocation, Misery Index, Chimaira), illetve Nick Oshiro (Static-X, Seether), így kapásból nagyobb figyelem övezi az Audionerve néven futó projektet.

Gergő 2013-ban döntött úgy, hogy felhasználja azon dalait, melyek nem férnek be az Omega Diatribe profiljába. Mivel nagy rajongója a ’90-es évek végi/2000-es évek eleji modern/groove metal zenéknek, szeretett volna összehozni egy albumot ebben a stílusban. Ami sikerült is neki, hisz nemrég jelent meg a tucatnyi nótát tartalmazó Burn Your System. Az eredeti tervek szerint minden tételt más vokalista énekelt volna fel, de aztán úgy alakult, hogy mind a 12 szerzeményen Gergő régi cimborájának, a venezuelai származású Vincze Andresnek (egykori Monastery/The Ministers) a hangja hallható.
Rajta kívül egy másik barát, az Ektomorfot erősítő Schrottner Tamás gitáros vendégeskedik még az egyik számban.
Kevin Talley-vel már korábban is dolgozott együtt Gergő, az Omega Diatribe égisze alatt, Nick Oshiro pedig meghirdetett egy dalpályázatot, amin Gergő lett a befutó. Ennek eredményeként Nick megcsinálta a nyertes nóta dobfelvételeit.

A Born From Stars ipari döngölése/zajai előre vetítik, hogy mire lehet számítani az elkövetkező 43 percben. Alapvetően masszív középtempós, hagyományos hathúros, de jó mélyre hangolt gitáron előadott, agresszív muzsikára.
A Massive Impulse of Hate alapján egyértelművé válik, hogy miben is különbözik az Audionerve az Omega Diatribe-tól. Zeneileg is kézzelfoghatóbb, letisztultabb az Audionerve, illetve Andres színesebben, változatosabban énekel Komáromi Gergelynél. Igaz, nemrég Lucsányi Milán váltotta őt az OD frontemberi posztján, szóval akár ott is várhatóak változások e tekintetben a jövőben… Én nem bánnám, mert nekem leginkább az egysíkú vokál miatt nem sikerült eddig igazán megbarátkoznom az Omegával.
Bár Andres is ritkán ragadtatja magát tiszta/dallamos énekre, az extrém vokál dominál az Audionerve dalaiban is, de azon belül képes variálni a stílusokat.

Többször Dez Fafara megoldásai ugranak be, de ugyanúgy benne van a torkában Anselmo, vagy épp egy morcos Sully Erna (Godsmack).
Gergő pedig ontja magából a horzsoló groove-okat, riffeket, sőt néha megereszt egy-két hangulatfokozó díszítést, szóló szerűséget. A sok középtempóra épülő (a groove-ok általában ezen a sebességen érvényesülnek legjobban!) mellett két igazán gyors darab található a lemezen. Az egyik a Kevin Talley-vel készült Politpigs, a másik meg az Andromedian Syndrome, amiben azért tempóváltások is vannak.
A refrénje bitang erős!
Ahogy alatta egyik sávon szól a grúv, a másikon pedig a díszítés, az patent!
Az Obscura nem csak a gitársípoltatás miatt idézi számomra a sokak által szidott, nálam favoritnak számító Machine Head lemezt. Bizony, a The Burning Red-ről beszélek!
Még a minimáldallamos, de roppant fogós refrén is Robb Flynn-ékre emlékeztet.
A Ghost Train spanyol szövegeléssel indít. Ez és a brutál groove kapásból a zseniális puerto rico-i crossover bagázs, a Puya dalait juttatja eszembe.
A Politpigs nemcsak a blastbeatek miatt, de gitártémák tekintetében is death metalos vizekre evez. Stílszerűen malacröfögéssel zárják a nótát.
A Pirate Tooth-ban újra felhangzik a spanyol nyelv, amit egyáltalán nem bánok!
Ráadásul duplán, mert a háttérben hadováló hölgy végig azon beszél.
Az utolsóként felcsendülő Clitox atmoszférikus kezdése kedvemre való! Igazság szerint nem bántam volna, ha marad ebben a mederben a dal. Persze bedurvul ez is, sőt a repetitív középrésztől kezdve olyan érzése van az embernek, úgy lassul fokozatosan a tempó, mintha a magnó húzná a szalagot.
Így sem rossz a végeredmény!

Mint ahogy a komplett album sem vall szégyent semmilyen tekintetben. Bár nem vagyok a stílus szakértője, néha jól esik hallgatni az efféle, groove orientált sújtásokat.
Ha modern/groove metalról van szó, akkor nálam a Wackor az abszolút kedvenc (igen, világviszonylatban is őket szeretem legjobban!), de az Audionerve bemutatkozó albuma is simán nemzetközi színvonalú!

Gergőnek jár a gratuláció, erős anyagot hozott össze segítőivel!