Lights Go Out
Thoughts beyond reason tear me apart - ep
Az öttagú debreceni banda a Skizodigital nevű formáció mellett kelt életre, majd annak feloszlásával vált projectből igazi zenekarrá. Ennek (igaz a Skizodigital-t nem ismertem) mindenképpen örülni kell. Azonban egyes tagok elő- (és jelenlegi) életében olyan bandák is szerepelnek, mint a CDT, a Cadaveres vagy a Dying Wish. Ami azért mindenképp sejteti, hogy nem nyeretlen kétévesekkel van dolgunk. Be is bizonyítják.
A Thoughts beyond reason tear me apart címre keresztelt EP, ami jelen írás tárgyát képezi nagyon eltalált, mind zeneileg, mind kiállításában. Már a sötét tónusú borító is jót sejtet, ami a lemez meghallgatásával be is igazolódik.
A hangzás igazán jól illik a zenéhez. A SZEG stúdióban Szilágyi Pisti remek munkát végzett. Mondjuk felkészült és jó zenészekkel és jó dalokkal sok gond nem lehetett.
A bandát talán leginkább modern metalnak nevezném, de igazából a The Idoru és a Bridge To Solace közé helyezném. (Megjegyzem, az említett két bandával közös turnét nyerő lehetne.)
Jellemző az egész anyagra, hogy jól érzik a srácok az arányokat, ami a dallamos és igazán zúzós részek viszonyát illeti. De ezt értem a zene és az ének viszonyára is. Ez az egyes dalokon belül is tetten érhető.
Akkor nézzük a nótákat. Elsőre végighallgatva a hét nóta közül a 3. dal, a „teenager tears” ütött a legnagyobbat. Kellemesen, egy dallamos énektémával indul, majd jön az üvöltés, amit szintén jól odatesz Molnár Bálint. Jó erős hangja van a srácnak.
Az egyes track, a „never forget” igazi nyitónóta, a hozzá készített klip pedig méginkább segíti a befogadását.
A lemez dalsorrendje is segíti a barátkozást az anyaggal, hiszen az első három szám után igazi lazulást hoz az instrumentális „well-beloved brutus”, ami el is altatja a gyanakvásunkat. Na ezután felkészületlenül ér a „tricolor light” zúzása. Igazi középtempós zúzda, veszett hörgéssel/üvöltéssel. Első néhány hallgatásnál nagyon nem akaródzott megbarátkozni vele (biztos hiányoltam a tiszta éneket), de aztán csak jó „haverok” lettünk. Köszönhető ez talán a nóta Machine Head-szerű húzásnak. Jó ötlet a végén a kis akusztikus befejezés, ami mintegy keretbe foglalja a dalt.
Az utolsó nóta, a borítón nem is jelölt „chimera of shivers” kezdete elég sejtelmes, de aztán beindul ez is. Naná, hogy beindul! Talán itt és a második nótában („forbidden life”) találni a legtöbb érzelmet, be is jönnek ezek a dalok is.
Mindent összevetve nagyon erős bemutatkozó EP ez. Nekem igazán kellemes perceket szereztek a srácok, ha az élő teljesítményük is ilyen, nem lehet gond.
Csak ajánlani tudom.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.